Szexmunkások Érdekvédelmi Egyesülete

Valaha kisüléssel fenyegető erotikus töltéseket indukáltunk egymásban. Ma gerjesztjük egymás neurózisát.   

Aki így ír, az már átment néhány dolgon, azaz már nem igazán fiatal.

Egy kissé fanyarul érzelmes, a múlt esetleges apróságain elmélázó és frissen fogalmazó lélek az aki így ír. Olyan, ki bízik még a spontaneitás erejében.

Kedvenc, sőt úgyszólván egyetlen témája a szerelem, noha mostanában, a szerelmi líra ”ritka madár”. De aki így ír ezzel nem törődik.

Nem törődik továbbá a műítészekkel és az ún. irodalmi élet kötelező penzumaival, csakis a saját feje után megy. Korszerűtlen jelenség, mondhatnánk, nem jellegzetes ezredvégi alkat. Sebaj. Néhányan mégis komolyan vették, annyira, hogy Rajzoltak is egy-egy sóhajszerű futamához.

Aki így ír, úgy látszik megérdemli ezt tőlük. Tőlünk is: figyelmet.

Aki így ír: Dömötör László.

(1996 Orpheusz)