A szexmunkásokat egyre nagyobb mértékben éri erőszak, bűncselekmények és diszkrimináció, fokozódó és többszörös kirekesztésük (női, roma, lmbt, egyedülálló anya státusz) és kizsákmányolásuk büntetlensége miatt, azonban a rendészeti szervek védelmük helyett kriminalizációjukra koncentrálnak. Bár kevés kutatás fókuszált ezen jelenségekre, szervezetünk 2011-es egészségfejlesztéssel kapcsolatos felmérése során, melyet több mint 240 szexmunkás által kitöltött kérdőív informált, a szexmunkások 11,4%-a számolt be egy alkalommal előforduló fizikai bántalmazásról a kliensük részéről az adatfelvételt megelőző évből, kettő vagy több bántalmazásról pedig 7,3%-uk. A verbális agresszió a szexmunkások 45,5%-át érintette, míg fenyegetés miatt kialakult konfliktus 37,4%-ukat.

A konfliktusok a rendőrséggel és hatóságokkal szintén rendkívül negatív képet mutatnak: a felmérés szerint a szexmunkások 10,5%-ával előfordult már, hogy rendőr fizetés nélkül szexuális szolgáltatást kért tőlük. Gyakori, ill. nagyon gyakori konfliktusról a hatóságokkal a megkérdezettek 15,4%-a, néha előforduló konfliktusról pedig 28,0%-uk számolt be. A megkérdezettek 22,4%-a esetében tárgyalás, 30,5%-uk körében előállítás lett a konfliktus vége. Ezen adatokat tovább árnyalja egyesületünk előző NCTA projektjének lekérdezése: 2012-ben 14 ezer rendbeli eljárás indult szexmunkások ellen, a kiszabott bírságok pedig átlépték az egymilliárd forintos összeget, melyek be nem fizetés esetén átválthatók elzárásra a szabálysértési törvény 2012-es szigorítása miatt.

Ezen adatok azonban csak a problémahalmaz egy vékony szeletét tükrözik, a kliensek és a rendőrség attitűdjét. Egyesületünk jogsegélyszolgálatának tapasztalatai alapján mindennaposak a szexmunkásokat érintő diszkriminációs esetek az élet nem szexmunkához kapcsolódó területein is, pl. szolgáltatásokhoz való hozzáférésben, munkahelyeken és szociális ellátásban ill. az erőszakos tettek sem szűkíthetők a kliensekre és rendőrségre, hanem rendszeresek a szexipari szolgáltatásokat facilitáló szereplők, futtatók, lakástulajdonosok, házastársak, élettársak és más családtagok részéről is. Ezen elkövetők gyakori büntetlenségének hátterében az áll, hogy a szexmunkásokat kriminalizáló jogi keretrendszer antagonisztikus kapcsolatot vált ki a rendőrséggel, gátolja a szexmunkások hozzáférését a törvényi védelemhez és igazságszolgáltatáshoz: az erőszakos tettek nem kerülnek jelentésre.

Ingyenes jogsegélyszolgálathoz az alábbi „típusügyek” kerülnek:

A közterületen dolgozó (felajánlkozó), azaz az „utcai” szexmunkaban részes szexmunkások általában a rendőrhatóság által kezdeményezett szabálysértési eljárás okán keresik fel a jogsegélyszolgálatot. A közterületen dolgozó szexmunkásokra a szabálysértési törvény rendelkezéseivel vonatkoznak, elsősorban amely szerint a szexmunkás egészségügyi igazolással kell rendelkezzen, a szexmunkás nem ajánlkozhat fel az 1999. évi LXXV. törvényben foglalt, a szexmunkas célra tiltott, ún. „védett övezetben”, a felajánlkozása nem lehet zaklató jellegű.

Míg néhány évvel ezelőtt az egészségügyi igazolás hiánya miatt jelentős számban keresték fel a jogsegélyszolgálatot a szexmunkások, ma már – részben az Egyesület egészségügyi igazolásra vonatkozó felvilágosító munkája okán – ez a probléma marginális. Korábban jellemző probléma volt, miszerint az eljárások jelentős részére azért kerül sor, mert ugyan az orvosi vizsgálat elvégzését követően a vizsgálat elvégzéséről igazolást adnak, de csak ezt követően készül el a laborvizsgálat eredménye, és kerül kiadásra a végleges igazolás. A szexmunkások egy része nem volt kellő információ birtokában az ideiglenes és a végleges igazolás közti különbségről, így az ideiglenes igazolvány birtokában is kiállnak munkát vállalni. Az Egyesület munkatársai erre mindig nyomatékosan felhívják a szexmunkások figyelmét.

Ma is jellemző probléma az 1999. évi LXXV. törvényben foglaltak értelmezése. A törvény szerint a szexmunkás a szolgáltatását kizárólag védett övezeten kívül ajánlhatja fel. A védett övezetben való felajánlkozás elsősorban a nagy forgalmú főutakat érinti. Több esetben a bíróság a rendőrség feljelentésével ellentétesen megállapította, hogy a feljelentésben szereplő terület nem védett övezet, és az eljárás alá vont szexmunkásokkal szemben az eljárást megszüntette. Ezek a vitás kérdések a jogszabály pontatlanságából fakadnak.

Jelentős félreértésekre ad okot például, hogy egyes területek a köznyelvben az egykori, ma már felhagyott funkcióra utalnak, amely alapján a rendőrség tévesen vélelmezte a tilalom fennállását. Ugyanígy téves eredményre vezetett több esetben a rendőrség védett övezet határát szemrevételezéssel kijelölő módszere. Ilyen esetekben az Egyesület a jogsegélyszolgálat munkáját elősegítendő földmérőt vesz igénybe a tilalommal érintett terület kimérésére.

Számos esetben előfordult továbbá, hogy a védett övezeten kívüli területen a felajánlkozás „zaklató” volta miatt tett feljelentést a rendőrhatóság. Ezekben az esetekben a bíróság természetesen kimondta, hogy gyalogosan nem lehet 90 km/óra sebességgel közlekedő személygépjárművek vezetői felé zaklató jelleggel felajánlkozni.

Nagy problémát jelent, hogy az 1999. évi LXXV. törvény lehetőséget biztosít arra, hogy az egyes önkormányzatok az illetékességi területükön egyéb, a törvényben védettséget nem élvező területeket is védett övezetté nyilvánítsanak. Így az ország más területéről érkező szexmunkások az általános szabályok alapján nem tudják megállapítani, hogy az általa kiválasztott útszakaszt az adott önkormányzat védett nyilvánította-e. Probléma az is, hogy egyes esetekben az önkormányzat újonnan hozott tiltó rendelkezéséről a szexmunkások csak később értesülnek. Ezt a kérdéskört párbeszéddel orvosolni lehet.

Mind a védett övezetben történő felajánlkozás, mind az egészségügyi igazolás hiánya eredményezheti elzárás alkalmazását is. Általában a szexmunkások gyorsított eljárás keretében, rendőrségi őrizetből kerülnek bíróság elé állításra.

A közterületi szexmunkások tevékenységében, és így a jogsegélyszolgálattal való kapcsolatukban egyfajta „szezonalitás” figyelhető meg. Tekintettel arra, hogy a jogsegélyszolgálatot igénybe vevő ügyfelek egy része az utcai szexmunkások közül kerül ki, így a „szezonalitás” a jogsegélyszolgálatra érkező megkeresésekben is visszatükröződik. Ez okból a tavasz végén és a nyár elején nagyobb számban képvisel utcai szexmunkásokat a jogsegélyszolgálat, mint a hidegebb hónapokban. A téli hónapokban viszont decemberben (a korábbi évek tapasztalatai szerint) magasabb a megkeresések száma. Ennek oka abban keresendő, hogy az ünnepek költségeket jelentenek a szexmunkások részére is, másrészről az ügyfélkör szolgáltatás iránti kereslete is megnő ebben az időszakban.

A lakásban dolgozó szexmunkások esetében tipikus esetnek minősül, hogy többen együtt bérelnek ki egy lakást, de csak az egyikük nevére szól a bérleti szerződés. Ilyen esetben a Btk. 205. §-ba ütköző „üzletszerű kéjelgés elősegítését” követi el az, aki a bérleti szerződésen szerepel, annak a terhére, aki a lakásban szexmunkásként dolgozik, de a szerződésen névvel nem szerepel. Ilyen esetekben az ingyenes jogsegélyszolgálatot csak azokban az esetekben lehet felvállalni, amikor több oldalról is igazolt, hogy kizárólag a jogi ismeretek hiánya miatt kötöttek ilyen szerződést, valamint több oldalról igazolt, hogy nem történt meg más személy kihasználása.