2018 decemberének végére a vád előkészítéséért és a vádképviseletért felelős ügyészség iránymutatást adott ki, melyben úgy döntöttek, hogy a 2005-2013. között hatályba lépett nemzetközi és uniós irányelveket a hazai, szexuális célú emberkereskedelmi ügyekben is alkalmazzák.

Mit jelent ez a gyakorlatban?

Először is kezdjük az ügyészségi szervezeti rendszerrel: az ügyészségi szolgálati jogviszony egy függőségi viszony, az ügyészi szervezet belső hierarchia alapján működik, így – ellentétben a bírókkal – az ügyészek munkájuk során nem élveznek függetlenséget, hanem kötelesek feletteseik utasításait követni.

Bár a jelen ügyben nem „utasítás”, hanem körlevél, illetve „iránymutatás” formájában igyekszik az ügyészség a vádképviseleti gyakorlatot összehangolni, ilyenfajta (a rendőrökhöz, katonákhoz, bv-őrökhöz, stb.) hasonló függő szolgálati viszonyban nyilvánvaló, hogy az iránymutatás alkalmazása nem választható – annak meg kell felelni.

Miről szól az irányelv?

Az irányelv a stricik, madámok tevékenységét súlyosabban rendeli minősíteni, a korábbi kerítés, kitartottság helyett bizonyos esetekben azt emberkereskedelemként rendeli büntetni (vagy legalábbis a vádiratban képviselni).

Mivel az úgynevezett prostitúciós bűncselekmények kapcsán a hazai joggyakorlat korántsem mutat egységes képet, azt mi sem tudjuk megkísérelni, így csak a Btk. hatályos szabályairól tudunk most tájékoztatást adni.

A stricik, kerítők, madámok, stb. tevékenysége a Büntető Törvénykönyv rendelkezései alapján többféleképpen is minősülhet. A leggyakoribb a kerítés, ezt az követi el, aki haszonszerzés céljából valakit másnak szexuális cselekmény végzésére megszerez. Ezt a bűncselekményt három évig terjedő szabadságvesztéssel bünteti a törvény, üzletszerű – azaz rendszeres haszonszerzésre törekvés – esetén pedig akár 5 évvel is.

A prostitúció elősegítése, mint tényállás egy ettől enyhébb cselekmény, itt az alapeset az, ha valaki mást rábír prostitúció végzésére, avagy ahhoz anyagi eszközöket szolgáltat.

A jelen cikkünk témája miatt még a kitartottság érdemel figyelmet, eszerint aki prostitúciót folytató személlyel egészben vagy részben kitartatja magát, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

A mostani, ügyészségi iránymutatás ugyanakkor az emberkereskedelem és az itt felsorolt három tényállás elhatárolásához nyújt segítséget a vád képviselőinek, mégpedig úgy, hogy bizonyos elkövetési magatartásokat az itt felsoroltaktól eltérően emberkereskedelemként kíván meghatározni. Ez pedig azt jelenti, hogy a jövőben sokkal súlyosabb büntetésre számíthatnak a stricik.

A magyar Btk. több elkövetési magatartást is meghatároz az emberkereskedelem kapcsán, itt most azonban a 192. §. (2) bekezdésében szabályozottakkal kell foglalkoznunk, eszerint:

„(2) Aki mást kizsákmányolás céljából elad, megvásárol, elcserél, átad, átvesz, toboroz, szállít, elszállásol, elrejt vagy másnak megszerez, egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”

A konkrét emberkereskedelmi tényállásokat nem nehéz meghatározni ugyebár: valaki valakit megvesz, vagy elad. Ezzel, a második bekezdésben szabályozott tényállással azonban már nagyobb bajban van a gyakorlat, ez ugyanis már egy minősített eset (5 év szabadságvesztéssel büntetendő). Azért súlyosabb a büntetés, mert megjelenik egy plusz elem, a „kizsákmányolás céljából” – ugyanakkor vegyük észre, hogy a szabály nemcsak a tipikus elad-megvesz magatartásokat bünteti, hanem a toborzást, szállítást, szállásolást, elrejtést is.

Az ügyészségi állásfoglalás kitér a kizsákmányolás fogalmára is, eszerint kizsákmányolás a sértett (szexmunkás, prostituált) kiszolgáltatott helyzetbe hozásával, vagy e helyzetének fenntartásával, a helyzet kihasználásával előny szerzésére törekvés.

Az állásfoglalás relatíve – hazai – újdonsága, hogy a „kiszolgáltatott helyzet” fogalmáról is bővebben beszél, ugyanis, először is nem tesz különbséget aközött, hogy már meglévő kiszolgáltatott helyzetről van szó (melyet egy vagy több tényező is előidézhet), vagy maga az elkövető idézi elő ezt a kiszolgáltatott helyzetet.

Kiszolgáltatott helyzet lehet bármi, ezt mindig az adott eset összes körülményei alapján kell figyelembe venni, ilyen lehet akár az anyagi-érzelmi függés, tényleges gyakorlati családi-baráti kapcsolatok hiánya (melyet az elkövető kihasznál), valamilyen szerfüggőség (melyet szintén kihasznál az elkövető), de az is elég a kiszolgáltatott helyzet jogi megállapításához, hogy a sértettnek – szexmunkásnak – ne legyen más valódi választási lehetősége.

Az irányelv kiemeli, hogy az ilyen, kiszolgáltatott helyzetben lévő sértett érvényes beleegyezést nem adhat az ellene irányuló bűncselekmény (itt: emberkereskedelem) elkövetésébe, ezért az ő beleegyezése az elkövetőt nem menti föl.

Nem egyszerű, igaz? Nézzünk pár példát!

Tegyük fel, hogy menedzserként működök és a szó legszorosabb értelmében futtatom a lányokat. Azaz, azt mondom nekik, hogy gyertek dolgozni hozzám, sok pénzért (én mondom meg, hogy mennyiért), én adom a helyet és/vagy a vendégeket. Ha én hozom a vendégeidet, máris kerítést követek el.

Tegyük fel, hogy van egy lakásom, amit kiadok simán albérletbe, bár tudom, hogy azt szexmunka céljára fogod használni – ekkor a prostitúció elősegítését követem el. Tegyük fel, hogy nem a sima albérlet árakkal kalkulálok, sőt, azt is tudni szeretném, hogy mikor hány vendéget fogadsz és a vendégeid száma után kérek napi pénzt – ekkor a kerítést és a prostitúció elősegítését is elkövetem.

Tegyük fel, hogy házasok, vagy élettársak vagyunk, de én úgy döntök, nincs kedvem dolgozni (nem vagyok se beteg, se öreg, se rokkant, egyszóval semmi olyasmi, ami miatt munkaképtelen lennék), és te tartasz el a szexmunkádból. Ekkor a kitartottságot követem el.

És végül, tegyük fel, hogy valahonnan távolról már ismerjük egymást, mondjuk van pár barátnőd, ismerősöd, aki nekem dolgozik, vagy az apádat, bátyádat, öcsédet ismerem az „éjszakából”. Folyamatosan figyellek, tudom, hogy nincsenek valódi támogató családi kapcsolataid, tudom, hogy kiskorú vagy, tudom, hogy drogozol, tudom, hogy intézetben nőttél fel, nem szeretsz tanulni, kell a pénz, stb. Az első pár alkalommal fenszi helyekre hívlak meg, leitatlak, drága ruhát veszek neked, azt mondom, hogy szeretlek, szerelemről beszélünk. Pár nap után megpedzem, hogy dolgozz nekem, mesélek lányokról, akik kint valahol milyen sokat keresnek és jól élnek. Fokozatosan meggyőzlek, már bízol bennem, én pedig odaadlak valaki másnak, aki vagy tovább közvetít külföldre, vagy egy hazai bordélyban helyez el, én pedig pénzt kapok érted.

Vagy mondjuk eljátszom, hogy én vagyok a legjobb barátnőd, meghallgatom a problémáid a férjeddel, gyerekeiddel, tudok ám egy jó munkát neked, hagyd itt ezeket a hülyéket, elviszlek külföldre – tényleg elviszlek, ott pedig bezárnak egy lakásba, én lelépek és pénzt kapok érted.

Mindkét fenti esetben már emberkereskedő vagyok.

Természetesen a valóság és a joggyakorlat nem ilyen egyszerű, de azt nagyon fontos kiemelnünk, hogy a kiszolgáltatott helyzeted a vádképviselet innentől – saját mérlegelése szerint – megállapíthatja, ehhez nem kell a te hozzájárulásod, de még az sem, hogy egyáltalán tudatában legyél annak, hogy kiszolgáltatott helyzetben vagy. Ha pedig megállapítják a kiszolgáltatott helyzeted és a kizsákmányolási célt, máris emberkereskedelem áldozata vagy.

Dr Makó Klaudia, 2019