2018 végén a Legfőbb Ügyész körlevelet bocsátott a prostitúciós célú emberkereskedelemmel kapcsolatos ügyészi, nyomozási és vádelőkészítési feladatokról. A körlevélről itt írtunk.

Az emberkereskedelem bűncselekménye abban különbözik a többi, prostitúciós bűncselekményről, hogy ezekben az ügyekben van konkrét személy, akit sértettnek, áldozatnak tekint a jog. A sértettet eljárási jogok illetik meg a büntetőeljárásban, továbbá jogosult a jogszabályban felsorolt áldozatvédelmi ellátásokra is (pl. pénzsegély, elhelyezés, ellátás, jogi képviselet, stb.)

Ugyanakkor a szexmunkások sérelmére elkövetett bűncselekmények kapcsán általános tapasztalatunk, hogy nem szívesen tesznek feljelentést. A rendőrséggel gyakran találkoznak, különösen a közterületen dolgozó szexmunkások, ezek a járőrök pedig előbb viszik be a szabálysértő szexmunkást az őrizetbe, mintsem hogy észrevegyék kiszolgáltatott helyzetét, avagy azt, hogy emberkereskedelem, vagy egyéb bűncselekmény áldozata.

Nem a levegőbe beszélünk, tudunk sok és igen extrém példát is. Például azokét a lányokét, akiket egy vidéki szállodában bántalmaztak a vendégeik, a kiérkező járőrök pedig a súlyos testi sértés és más bűncselekmények miatt az áldozatokat vitték be szabálysértési őrizetbe tiltott prostitúció miatt. Másik vidéki rendőrünk azt mondta a bántalmazás áldozatának, hogy amennyiben feljelentést tesz, ki fog derülni a foglalkozása és még a magyar állampolgárságát is elveszítheti.

Általános, hogy a rendőrök a szexmunkások szolgáltatásain viccelődnek, az árakról érdeklődnek, sőt, olyan is volt, hogy kihallgatás közben a lány hirdetését nézegették és hangosan nevettek rajta. Másik ügyfelemtől férje egyszerűen ellopta a négyéves lányát, így kényszerítve őt, hogy menjen vissza hozzá és továbbra is dolgozzon neki és családjának. Legutóbbi ügyfelemet az utcán, közterületen vetkőztették le félmeztelenre a járőrök, ellenőrizni akarták, hogy van-e nála közbiztonságra veszélyes eszköz. Nem volt.

Van több jogszabály, utasítás és irányelv a prostitúciós bűncselekmények áldozatainak kezelésére. Ismét nem mondhatjuk, hogy a „törvény a rossz”, mert ez nem igaz. Egyszerűen a valós szándék hiányzik ahhoz, hogy a bűncselekmények áldozatait áldozatként kezeljék és megfelelő segítséget kapjanak, elzárás helyett.

Ehhez néhány alapvető emberi mozzanat és jó szándék kellene, illetve esetleg egy kis ismeret is. A szexmunkások többsége ugyanis nem rendelkezik erős és megtartó családi kapcsolatokkal, így nincs segítsége, akire számíthat. Nincsenek ismeretei a jogi eljárásokról, maximum annyi, hogy ha járőrkocsit lát, szaladjon, különben beviszik őrizetbe. Ha mégis feljelenti bántalmazóját, gyakran a terhére róják, hogy a feljelentés ellenére továbbra is régi foglalkozását űzi…(mégis mi más csinálhatna?). De olyan is van, hogy a feljelentőtől elveszik pénzét, telefonját – volt, akitől a nyugdíját is -, lezárják lakását (bizonyíték gyűjtésre hivatkozva), anyagilag teljesen kiszolgáltatva így bántalmazójának, vagy bárkinek….

Összefoglalva: örülünk neki, hogy van fontos hangsúly az emberkereskedelmi ügyeken, de annak még jobban fogunk örülni, ha látjuk majd ezt a gyakorlatban is megfelelően működni. Mert ez egy nagyon komoly probléma és az alacsony felderítettségnek a legfőbb – ha nem az egyetlen – oka a hatóságok hozzáállása az áldozatokhoz. Természetesen kivételek mindig vannak, mi is tapasztaltuk, nekik tisztelet jár.

Dr Makó Klaudia, 2019