ENGLISHKirgizisztán: esettanulmány – bevándorló transz-nemű szex-munkás élete
A következő történet 2009-ben a UNIAIDS Programkoordinációs Tanácsának a 24. találkozóján People on the Move (emberek mozgásban) szekcióban lett nyilvánosságra hozva. A történet Laura Augustin blog-jában – Border: Elmélkedés a migrációról, embercsempészetről és a szex áruba bocsátásáról – jelent meg, és arról szól , hogy egy transz-nemű, bevándorló szex-munkás hogyan képes túlélni Biskek utcáin. Aki leírta, az Gulnara Kurmanova a Tais Plustól (a SWAN szervezet kirgiz tagja).
Ami engem illet: a nevem Gulnara Kurmanova. HIV prevenciós programokban dolgozom 1997 óta Kirgíz és közép ázsiai szex-munkásokkal. Aktívan támogatjuk a szex-munkások jogait és az önszerveződő kezdeményezéseit. Egy olyan történetet szeretnék bemutatni, amit jómagam jegyeztem le a saját hazámban. A hazámról: az én országom nagyon szegény. Újabban már a legszegényebb országnak számít Közép-Ázsiában, ami a poszt szovjet térség legszegényebb vidéke.
Az én országom korrupt. Sok embernek nincs stabil jövedelme, a mindennapi betevő, és a fedél jelenti a legnagyobb gondot. Köztük is kiemelkedő arányban fordulnak elő az aluliskolázott fiatal nők és férfiak, akiknek ráadásul gondoskodniuk kell a családjuk betevőjéről is. Azokról, akik áruba bocsátják magukat: Ezeknek a nőknek és férfiaknak a szex az jövedelemteremtő tevékenységet és túlélést jelent. Közülük sokan arra keresik a lehetőséget, hogy sok pénzt keressenek (ez álom), vagy legalább etetni tudják a gyerekeiket és legyen fedél a fejük felett (ez a valóság). Sokan ezek közül a szex-munkások közül, akiket ismerek bátrabbak és vállalkozóbb szelleműek (a túlélés, az önfenntartás és az anyagi függetlenség érdekében), mint azok a társaik, akik háziasszonyként élnek falvakban a férjük és az anyósuk elnyomása alatt. De azok a nők , férfiak és transz-neműek, akik a testüket árulják,gyakran szegényebbek, kevésbé iskolázottak és a családjuk is megvonja tőlük a támogatást. A fő oka annak, hogy valaki szex-munkás lesz a pénz. A szex munka is munka. Jövedelemtermelő tevékenység. Azonban ahhoz, hogy pénzt keressenek, el kell hagyniuk azt a települést, ahol születtek/élnek
Venera esete: Venera, 31 éves transz-nemű hölgy, aki szex-munkásként dolgozik. 5 éve érkezett Biskekbe az ország északi részéből, egy kis faluból. Édesanyja meghalt, amikor a húga született. Még gyerek volt, amikor apját elvesztette tuberkulózisban. Iskolából iskolába került, majd pedig árvaházban kötött ki Talass városa mellett. Venera-nak nincsen érettségije. Szégyelli elárulni, de szinte írástudatlan. Esélytelen volt arra, hogy rendes munkahelye legyen. Azonban Venera büszke, és nem akarja alább adni. Azonban sajnos egyedül az utcai munka tudja számára biztosítani a szükséges színvonalat. Számára nem jelent problémát az, hogy a testét áruba bocsátja. Azonban szex-munkásként nem dolgozhat a saját szülőfalujában, mivel elítélnék őt. Nem dolgozhat Talass-ban, mert nem öltözhet nőnek egy olyan településen, ahol a régi Muszlim tradíció a meghatározó. Venera ezért a fővárosba, Biskekbe utazott azért, hogy szex-munkát végezhessen.
Venera jelenleg Bishkek-ben él és dolgozik. Azonban gyakran vannak problémái a rendőrséggel. Átlagban havi egy-két alkalommal zaklatták, de újabban már heti rendszerességgel. A rendőrség begyűjti és fogva tartja őt pusztán azért, mert nem rendelkezik útlevéllel. Inkább azt mondja, hogy elhagyta az útlevelét, mivel az ő útlevele az egy férfi útlevele, miközben a kinézete pedig egy nő kinézete. Ebből kifolyólag azonban ő egy rendszeren kívüli migránsnak számít. A rendőrök azt mondják neki, hogy azért fogják el, mert szex-munkát végez, és a szexmunkás nem számít emberi lénynek. Nem is vitatkozhat azzal kapcsolatban, hogy a szex-munka legális a Kirgiz Köztársaságban, mivel „útlevél nélküli senkiként” ő nem jöhet ahhoz, hogy megmondja a rendőrségnek, hogy mit tegyen. Kihasználják a kiszolgáltatottságát, hogy annyi pénzt préseljenek ki belőle, amennyit csak tudnak. Ő eteti a rendőrséget, és magának szinte semmi sem jut, mivel szinte az összes pénzt elveszik tőle. Ha lenne útlevele és lakcímkártyája az talán segíthetne rajta, azonban az út Talass-ba hogy kiváltsa az útlevelét, túl drága lenne, ráadásul hónapokig tartana összegyűjtenie az összes szükséges dokumentumot. A kliensek és az utcai huligánok rendszeresen megverik Venera-t a nőies megjelenése miatt. Úgy gondolják, hogy nem többet nem számít embernek, mivel nincs benne meg a férfias méltóság.
Tavaly októberben veszélybe is került az élete, amikor fiatal férfiak betuszkolták őt a rendszám nélküli csillogó Mercedes-ükbe és elvitték a külvárosba. Itt elkezdték erősen ütlegelni az arcát, a mellkasát és a nemi szervét, majd megerőszakolták, leégették a szempilláit, megégették a mellbimbóit és a végbélnyílását, miközben fegyvert tartottak rá. Azt mondták neki, hogy ha bárkinek is beszámol az esetről, akkor megölik. Ő jelenteni akart a rendőrségnek, azonban a rendőrök inzultálták, szodómiáért és azért is mert transz-nemű, és a panaszával egyáltalán nem is foglalkoztak. Ezek után a rendőrségben még kevésbé bízik meg. Három évvel ezelőtt Venera egészségügyi problémákról szerzett tudomást, azonban ő nem hitt azoknak, akik a tesztet végezték. A tesztek elvégzése előtt nem részesítették megfelelő tanácsadásban. Az orvos mindösszesen annyit mondott neki, hogy tesztelni kell. Ekkor az egyik barátja meggyőzte őt arról, hogy menjenek el szűrésre, ahol meggyőződhet arról, hogy nem fertőzött semmilyen nemi úton terjedő betegséggel. Azonban az orvos nem tudott kirgiz nyelven és Venera sem beszélt jól oroszul. Alig értett valamit abból, amit az orvos mondott neki. Venera nem beszélte meg az egészségi állapotát a barátaival sem. Venera nem bízik meg az egészségügyben sem, mivel ők a viselkedését akarták kezelni, és nem a problémáit. Annak érdekében, hogy megtudja, hogy szüksége van-e kezelésre, el kell mennie orvoshoz. Azonban ő ezt nem teszi meg, mivel egyáltalán nem bízik meg semmilyen állami szervezetben, és mindenáron próbálja elkerülni az érintkezést velük.
Tapasztalatból tudja, hogy az állami klinikák nem kezelik bizalmasan a betegek adatait, ezért az ő titkára is könnyen fény derülhet. Úgy véli, hogy ebben az esetben nem lenne képes folytatni a munkát többé, és elvesztené az egyetlen megélhetési forrását. Tudomása van arról, hogy más szex-munkások elutaznak más városokba azért, hogy szűrésen vegyenek részt. Ő is így fog tenni, ha elegendő pénze lesz rá.
De ha kiderül, hogy költséges kezelésre van szüksége, akkor azt vajon hogyan fogja azt kifizetni?