ENGLISHJogsegélyszolgálat
A jogsegélyszolgálathoz az alábbi „típusügyek” kerülnek:
A közterületen dolgozó (felajánlkozó), azaz az „utcai” szexmunkaban részes szexmunkások általában a rendőrhatóság által kezdeményezett szabálysértési eljárás okán keresik fel a jogsegélyszolgálatot. A közterületen dolgozó szexmunkásokra a szabálysértési törvény rendelkezéseivel vonatkoznak, elsősorban amely szerint a szexmunkás egészségügyi igazolással kell rendelkezzen, a szexmunkás nem ajánlkozhat fel az 1999. évi LXXV. törvényben foglalt, a szexmunkas célra tiltott, ún. „védett övezetben”, a felajánlkozása nem lehet zaklató jellegű.
Míg néhány évvel ezelőtt az egészségügyi igazolás hiánya miatt jelentős számban keresték fel a jogsegélyszolgálatot a szexmunkások, ma már – részben az Egyesület egészségügyi igazolásra vonatkozó felvilágosító munkája okán – ez a probléma marginális. Korábban jellemző probléma volt, miszerint az eljárások jelentős részére azért kerül sor, mert ugyan az orvosi vizsgálat elvégzését követően a vizsgálat elvégzéséről igazolást adnak, de csak ezt követően készül el a laborvizsgálat eredménye, és kerül kiadásra a végleges igazolás. A szexmunkások egy része nem volt kellő információ birtokában az ideiglenes és a végleges igazolás közti különbségről, így az ideiglenes igazolvány birtokában is kiállnak munkát vállalni. Az Egyesület munkatársai erre mindig nyomatékosan felhívják a szexmunkások figyelmét.
Ma is jellemző probléma az 1999. évi LXXV. törvényben foglaltak értelmezése. A törvény szerint a szexmunkás a szolgáltatását kizárólag védett övezeten kívül ajánlhatja fel. A védett övezetben való felajánlkozás elsősorban a nagy forgalmú főutakat érinti. Több esetben a bíróság a rendőrség feljelentésével ellentétesen megállapította, hogy a feljelentésben szereplő terület nem védett övezet, és az eljárás alá vont szexmunkásokkal szemben az eljárást megszüntette. Ezek a vitás kérdések a jogszabály pontatlanságából fakadnak.
Jelentős félreértésekre ad okot például, hogy egyes területek a köznyelvben az egykori, ma már felhagyott funkcióra utalnak, amely alapján a rendőrség tévesen vélelmezte a tilalom fennállását. Ugyanígy téves eredményre vezetett több esetben a rendőrség védett övezet határát szemrevételezéssel kijelölő módszere. Ilyen esetekben az Egyesület a jogsegélyszolgálat munkáját elősegítendő földmérőt vesz igénybe a tilalommal érintett terület kimérésére.
Számos esetben előfordult továbbá, hogy a védett övezeten kívüli területen a felajánlkozás „zaklató” volta miatt tett feljelentést a rendőrhatóság. Ezekben az esetekben a bíróság természetesen kimondta, hogy gyalogosan nem lehet 90 km/óra sebességgel közlekedő személygépjárművek vezetői felé zaklató jelleggel felajánlkozni.
Nagy problémát jelent, hogy az 1999. évi LXXV. törvény lehetőséget biztosít arra, hogy az egyes önkormányzatok az illetékességi területükön egyéb, a törvényben védettséget nem élvező területeket is védett övezetté nyilvánítsanak. Így az ország más területéről érkező szexmunkások az általános szabályok alapján nem tudják megállapítani, hogy az általa kiválasztott útszakaszt az adott önkormányzat védett nyilvánította-e. Probléma az is, hogy egyes esetekben az önkormányzat újonnan hozott tiltó rendelkezéséről a szexmunkások csak később értesülnek. Ezt a kérdéskört párbeszéddel orvosolni lehet.
Mind a védett övezetben történő felajánlkozás, mind az egészségügyi igazolás hiánya eredményezheti elzárás alkalmazását is. Általában a szexmunkások gyorsított eljárás keretében, rendőrségi őrizetből kerülnek bíróság elé állításra.
A közterületi szexmunkások tevékenységében, és így a jogsegélyszolgálattal való kapcsolatukban egyfajta „szezonalitás” figyelhető meg. Tekintettel arra, hogy a jogsegélyszolgálatot igénybe vevő ügyfelek egy része az utcai szexmunkások közül kerül ki, így a „szezonalitás” a jogsegélyszolgálatra érkező megkeresésekben is visszatükröződik. Ez okból a tavasz végén és a nyár elején nagyobb számban képvisel utcai szexmunkásokat a jogsegélyszolgálat, mint a hidegebb hónapokban. A téli hónapokban viszont decemberben (a korábbi évek tapasztalatai szerint) magasabb a megkeresések száma. Ennek oka abban keresendő, hogy az ünnepek költségeket jelentenek a szexmunkások részére is, másrészről az ügyfélkör szolgáltatás iránti kereslete is megnő ebben az időszakban.
A lakásban dolgozó szexmunkások esetében tipikus esetnek minősül, hogy többen együtt bérelnek ki egy lakást, de csak az egyikük nevére szól a bérleti szerződés. Ilyen esetben a Btk. 205. §-ba ütköző „üzletszerű kéjelgés elősegítését” követi el az, aki a bérleti szerződésen szerepel, annak a terhére, aki a lakásban szexmunkásként dolgozik, de a szerződésen névvel nem szerepel. Ilyen esetekben az ingyenes jogsegélyszolgálatot csak azokban az esetekben lehet felvállalni, amikor több oldalról is igazolt, hogy kizárólag a jogi ismeretek hiánya miatt kötöttek ilyen szerződést, valamint több oldalról igazolt, hogy nem történt meg más személy kihasználása.
Egészségfejlesztés
A szexmunkások egészségfejlesztése során szembe kellett nézni azzal a ténnyel, hogy magának a célpopulációnak a leírása, ebből adódóan egészségmagatartásuk főbb sajátosságainak általános bemutatása nem megoldható feladat. Ennek oka nem csupán abban keresendő, hogy a szexmunkások jelentős része rejtve végzi ezt a tevékenységet, hanem abban is, hogy a szexmunkások a demográfiai és társadalmi státuszukat leíró dimenziókat tekintve nagyon heterogén csoportot alkotnak.
A szexmunkások is állandóan változó társadalmi, gazdasági és munkakörnyezetben dolgoznak. E változások újabb és újabb problémákat hozhatnak felszínre. Az egészségfejlesztés során folyamatosan frissülő, szükség szerint bővülő tartalommal reagálni kell a bekövetkező változásokra.
A testi és lelki egészség védelmét szolgáló ismeretek bővítéséhez nyújtott segítséggel kapcsolatban megfogalmazódó igények nem jelentenek szükségképpen aktív információkereső magatartást, vagyis nem jelentik automatikusan azt, hogy az érintettek tudatos erőfeszítéseket tennének annak érdekében, hogy a különböző forrásokból megszerezhető ismereteket megtalálják, illetve elsajátítsák. (Ezt a feltevést erősíti a szexmunkások iskolai végzettségére vonatkozó, korábban ismertetett adat is.) Az egészségfejlesztés hatékonyságának növelése érdekében tehát nem elegendő az egyes programelemek tartalmának hozzáférhetővé tétele, vagy a bekapcsolódás lehetőségeinek megnyitása.