Az Állampolgári Jogok Országgyűlési Biztosa általános helyettesének állásfoglalása (OBH 4007/2003.) Dr. Takács Albert hivatalból vizsgálatot folytatott, annak kapcsán, hogy jogvita támadt az Érdekvédelmi Egyesület és több önkormányzat között.

… „ A türelmi zónák kijelölését elmulasztó önkormányzatok több szempontból is sértik a szexmunkások alkotmányos alapjogait. Csorbulnak a szexmunkások emberi jogai; amikor – az önkormányzatok mulasztása miatt – jogaikat csak korlátozottan érvényesíthetik. Sértik az emberi méltóság tiszteletben tartásának alkotmányos alapelvét azzal; hogy szükségtelenül, aránytalanul, kiszámíthatatlanul és önkényesen korlátozzák a szexmunkások személyiségi jogainak gyakorlását.”

A BELÜGYMINISZTÉRIUM Jogi Főosztálya által készített tanulmány megállapította;

„… E „rendezetlen állapot” ugyanakkor – komoly kriminális veszélyt demonstrálva – óhatatlanul gerjeszti a szexmunkahoz kapcsolódó, a szexmunkások kizsákmányolásában, a másokat szexmunkara kényszerítő, illetve a kiskorúak szexmunkaját elősegítő magatartás-változatokban, valamint a szexmunkások itthoni és nemzetközi szervezett kereskedelmében megmutatkozó cselekményeket is. Az EU – további országokkal egyetemben – Magyarországot a Nyugat-európai „kényszerszexmunka” forrás- és tranzit-országaként tartja számon!

Az Európai Unió a szexmunkaval összefüggő migrációt súlyos kockázati tényezőként tekinti; ámde a Közösség épp’ ilyenként ítéli a szexmunkara települő, jobbára a szexmunkara kényszerítő, a szexmunkásokat kizsákmányoló, a kiskorúak szexmunkaját engedő-elősegítő cselekményeket is. E körülményre tekintettel a szexmunkások legális, de különösen az illegális migrációjának megelőzése, megfékezése érdekében – az Unió érdekeit éppúgy megóvandó – hazánknak minden tőle telhetőt meg kell tennie a szexmunka „röghöz kötése”, határainkon belüli rendezése, kezelése, féken tartása érdekében. …”

A FŐVÁROSI BÍRÓSÁG, a Magyar Köztársaság Nevében, kimondta(2.K.31.607/2002/14.):

„A szexmunkat kísérő nem kívánatos jelenségek leküzdéséhez nem az az út vezet, mely a döntést halogatva hallgat a problémákról. A jelenlegi rendezetlen jogi helyzet a szexmunkások 1955. évi 34. számú törvényerejű rendelettel kihirdetett New Yorki Egyezmény szellemével ellentétes sérelmeihez vezet.”

Legfőbb Ügyész kimondta (TLÜ.2149/2004/2-1.):

„A szexmunka kezelésének az 1999. évi LXXV. sz. törvényben meghatározott egyes közrendvédelmi szabályai a gyakorlatban nem érvényesülnek a törvényalkotó szándékának megfelelően. A Legfőbb Ügyészség értékelése arra a helyzetre kívánja felhívni a figyelmet, hogy annyi év gondolkodása, erőfeszítései, jogi kísérletezése ellenére, nem jutottunk előbbre a szexmunka problémáinak megoldásában.

Az önkormányzatok mulasztására is visszavezethető, hogy az utcai szexmunka Budapesten a város egész területére kiterjedt, s nem szűnt meg a védett övezetekben sem. Az ügyészség megállapította azt is, hogy a rendőrség több esetben közlekedési vagy más szabálysértés miatt helyszíni bírsággal sújtotta azokat a szexmunkásokat, akik védett övezetben ajánlották fel szexuális szolgáltatásukat. Ezt a gyakorlatot törvényességi szempontból kifogásoljuk.”

A Legfőbb Ügyészség megállapítása szerint a „múlt század 60-as éveiben is a szexmunkásokat ellenőrizték, figyelték és vonták felelősségre és ma ugyanazt teszik azzal a különbséggel, hogy ma a büntetést a rendőrség helyett a bíróság szabja ki és az elzárás maximális mértéke a kétszerese, a pénzbírság pedig többszöröse a több mint negyven évvel ezelőttinek.”