DEMNET Szakirodalomelemzés

A DEMNET Átmeneti támogatás 2006/018-176-03-01 program keretében megvalósított szakirodalom elemzés:

A PROSTITÚCIÓRÓL ÉS A PROSTITUÁLTAKRÓL ALKOTOTT VÉLEMÉNYEK BEMUTATÁSA A VIZSGÁLT SZAKIRODALOM ALAPJÁN

Szakirodalom elemzés az „Egy speciális értelemben hátrányos megkülönböztetésű csoport esélyegyenlőségének javítása” című program keretében

Készítette: Fact Alapítvány, 2009

Háttér

A „Civil szervezetek és az anti-diszkriminációs törvény végrehajtása” című pályázat célja azon civil szervezetek segítése, amelyek az egyenlő bánásmód törvény megvalósítását, és a diszkrimináció ellenes tevékenységeket támogatják. A program közvetett célja, hogy a civil szervezetek anti-diszkriminációs tevékenységét támogatva segítsék elő a társadalmilag, gazdaságilag, vagy politikailag kirekesztődött csoportok társadalomba való integrálását.

A Prostituáltak Érdekvédelmi Egyesülete„Egy speciális értelemben hátrányos megkülönböztetésű csoport esélyegyenlőségének javítása” című, 2006/018-176.03.01-0019 azonosítószámú programjának hosszú távú célja, hogy csökkentse a szexmunkásokkal szembeni előítéleteket, támogassa a szexmunka munkaként való elismerését és járuljon hozzá a szex-munkások társadalomba való beilleszkedéséhez. A rövid távú célok elsősorban a szexmunkásokat érintő diszkrimináció visszaszorítását és a társadalmi környezet érzékenyebbé tételét szolgálják. A projektben megvalósuló tevékenységek között szerepel pl. az anti-diszkriminációs ügyvédhálózat kiépítése, a szexmunkásokkal kapcsolatos attitűdök és előítéletek feltárása a befoglaló társadalom kérdőíves vizsgálatával és sajtóelemzéssel, a hatósági diszkrimináció feltárása mélyinterjús kutatással, az egyenlő bánásmód törvény végrehajtásának elősegítése jogsegély-szolgálatok kiépítésével, sajtótájékoztató-sorozatokkal stb.

 

Bevezetés

A pályázati programban megfogalmazott tevékenységek részeként a Fact Gazdaság és Társadalomtudományi Alkalmazások Alapítvány irodalomelemzést készített a témában releváns kutatási beszámolókból.

Az elemzés célja az volt, hogy sorra vegyük a vizsgált kérdéskörben eddig megjelent kutatásokat, és ismertessük azok eredményeit. Ezek a kutatási eredmények iránymutatóként és összehasonlítási alapként is szolgálnak a projekt során megvalósuló vizsgálatoknak (sajtóelemzés, kérdőíves kutatás).

A kutatások bemutatása

 

1. Margit Patrícia: Megalázó szavak fogságában, Médiakutató (2003)

 

A kutatás körülményei

A szóban forgó vizsgálat egy nemzetközi kutatás részeként valósult meg. Alapvető célja az volt, hogy feltárja a média véleményformáló szerepét a szexmunkaval kapcsolatban, illetve bemutassa a türelmi zónák magyarországi sajtóvisszhangját.

A sajtóelemzéshez Margit Patrícia hét újságot használt fel: a Magyar Nemzetet, a Népszabadságot, a Blikket, a Mai Napot, a HVG-t, a MaNcsot és a Zsaru magazint. A végső mintát  1999 november és 2001 márciusa között megjelent 74 releváns cikk alkotta.

 

Legfontosabb megállapítások

A médiaelemzés szerint a sajtó meglehetősen egyoldalúan, degradáló módon mutatja be a szexmunkásokat, ezzel szemben a szexuális szolgáltatásokat igénybe vevő kliensekről általában nem esik szó. A szexmunkas tevékenységet rendszerint összekapcsolják a szervezett bűnözéssel, a türelmi zónákat pedig a társadalomtól való elkülönítés eszközének tekintik. A felsorolt szempontok mellett alig jelennek meg azok az álláspontok, amelyek a szexmunkát törvényesen szabályozott legális pénzkereseti forrásnak mutatják be.

Részletes eredmények

A szabályozás diskurzusa

A szerző felhívja a figyelmet arra, hogy a New York-i egyezmény, illetve a magyar jogszabályok összeférhetetlensége tovább bonyolítja a türelmi zónák körül kialakult ellentmondásokat. A jogalkotók nézeteinek médiában való megjelenése, a politikusok elzárkózó kirekesztő magatartása befolyásolja a közvélemény szexmunkásokról alkotott véleményét is. E nyilatkozatok pedig szükségképpen tovább erősítik a szexmunkások deviáns megjelölését.

Ez a stratégia nagyban hozzájárul a szexmunkásokkal szemben megfogalmazódó jogi kényszerek legitimizálásához.

Nemek közti hatalmi viszonyok

A vizsgálat kimutatta, hogy a szexmunkat a média kizárólag női szerepnek tulajdonítja, a futtatók és a kliensek szerepében pedig általában férfiak jelennek meg.

A vizsgált sajtóanyagban a lekezelő megszólítás csak a szexmunkásokat érintette, a futtatókkal és a kliensekkel szemben ilyen jellegű nyelvi stigma nem volt megfigyelhető, a legtöbb újságcikkben pedig a kliensek egyáltalán nem szerepeltek. A témában tett nyilatkozatok többsége férfiaktól származik, így a nemek közti különbség a megszólaltatott személyek sajtóban való megjelenésében is kirajzolódik.

Szegénység és szexmunka

A vizsgált sajtóanyagok nem fordítanak kellő figyelmet arra, hogy a szexmunka okait több szempontból is bemutassák. Ehelyett a szexmunkásokról alkotott vélemények általánosságban egy homogén csoporttal szemben fogalmazzák meg megállapításaikat.

A tisztátalanság

A megjelent cikkek többsége a szexmunkásokat züllött, beteg egyéneknek ábrázolja, a szexmunkat pedig a nemi betegségekkel és a tisztátalansággal hozza összefüggésbe. A türelmi zónákat általában olyan eszközként mutatják be, amelyek a szexmunkások társadalomtól való elkülönítését szolgálják.

Bűn és bűnhődés

Részben a törvényi szabályozásnak köszönhetően a szexmunka kérdése összemosódott a szervezett bűnözéssel. A bűnözéssel kapcsolatos szemléletmódot a sajtócikkek többsége felerősíti. A cikkekben a szexmunkásokat egyértelműen a bűnözőkkel azonosítják, ezzel szemben a kliensekről és a futtatókról általában nem esik szó. A vizsgált sajtóanyagok nem szóltak a rendőri túlkapásokról és a szexmunkásokat érintő más agressziókról sem.

2. Vicsek Lilla: Beszélgetések a szexmunkaról, Médiakutató (2003)

 

A kutatás körülményei

A következőkben bemutatott fókuszcsoportos kutatás célja az volt, hogy feltárja a szexmunkaról alkotott vélemények alakulását, figyelembe véve a személyes tapasztalatok és a média véleményformáló hatását. A vizsgálatból két fókuszcsoport tapasztalatait ismerjük meg. Az egyik csoport tagjai rendelkeztek állandó személyes tapasztalattal a szexmunkaról, míg a másik csoport tagjai nem.

Legfontosabb megállapítások

Számos ellentmondás fedezhető fel a szexmunkásokkal kapcsolatos véleményekben, emellett több olyan állítást közöltek a résztvevők, amelyeknek nincs visszaellenőrizhető forrása. A többség szerint szükséges ugyan a szexmunka legalizálása, azonban ezt csak úgy látják elfogadhatónak, ha ezek a tevékenységek a társadalomtól elzártan zajlanak. Az utcai szexmunkásoknak inkább áldozat szerepet tulajdonítottak, míg a szállodai szexmunkások esetében ezt a tevékenységet tudatos választásnak tartották. Megítélésüket tekintve azonban az utcai szexmunkások vannak rosszabb helyzetben, ami elsősorban a tevékenységgel járó körülményekre és az előítéletekre vezethető vissza.

Részletes eredmények

Diskurzus a fókuszcsoportban

A vizsgálatban résztvevők többsége nem tudta egyértelműen definiálni, mit ért szexmunka alatt, így a vélemények legtöbbször igencsak ellentmondásosak voltak.

Gender és szexualitás

A résztvevők mindegyike kizárólag csak női szexmunkásokról beszélt, tehát a fókuszcsoportban részt vevők fejében is a férfi kliens, női szexmunkás szerepkörök alakultak ki. A többség véleménye szerint a klienseket kevésbé kell büntetni mint a szexmunkásokat. A női résztvevők szerint azok a férfiak, akik igénybe veszik a szexmunkások szolgáltatásait mentálisan sérült személyek. A férfiak véleménye ezzel ellenkező: a szexmunkások szolgáltatásainak igénybe vétele teljesen normális dolognak nevezhető. Egyhangú álláspont született arról, hogy a büntetéseknek elsősorban a futtatókat kell érintenie, azonban ez csak azt követően fogalmazódott meg, miután a moderátor beemelte a „futtatót” is a beszélgetésbe.

Patológia és kirekesztés

A beszélgetésben részt vevők egyetértettek azzal, hogy a szexmunkat legális keretek között lehetne engedélyezni. A legalizálás feltételének tartották azonban a társadalomtól való elkülönítést, ami elsősorban – elméletük szerint – az utcai szexmunkaval járó higiénés körülményekre vezethető vissza. A fókuszcsoport tagjai határozottan megkülönböztették az utcai és a hotelekben történő szexmunkat. Az utcai szexmunkat főként a bűnözéssel, a szegénységgel kapcsolták össze, ezzel szemben a hotelekben lévő szexmunkat inkább szabad választásként értelmezték. Ez az elkülönítés a szóhasználat során is érzékelhető volt, hiszen az utcai szexmunkásokat lekezelő, degradáló megszólítással illették, míg a szállodai szexmunkásokról „tisztelettudóbban” nyilatkoztak. A szexmunkas tevékenységet néhányan összekapcsolták a roma származással is. A kutatás során megállapítást nyert tehát, hogy az utcai szexmunkaval szembeni előítéletek nem magára a tevékenységre irányultak, hanem a higiéniai, a szegénységgel, vagy az etnikai hovatartozással összefüggésbe hozható tényezőkre. A fókuszcsoport eredményei azt sugallják, hogy a szexmunkat láthatatlanná kell tenni ahhoz, hogy a társadalmi megítélés kedvezőbb legyen a szexmunkas tevékenységet végző személyekkel szemben.

A bűnözés diskurzusa

A fókuszcsoportban részt vevők – főleg az utcai szexmunkat – gyakran összekapcsolták a bűnözés kérdéskörével, ugyanakkor az is kiderült, hogy a szexmunkat magát nem tartják bűncselekménynek. Megjelent az a vélemény, miszerint a nőket kényszerítik a szexmunkara, de emellett az is, hogy ez egy saját személyes belátás következménye. Figyelemre méltó paradoxon feszül a részt vevők álláspontjai között. Az utcai szexmunkásokat inkább áldozatnak tekintik, mégis őket ítélik el határozottabban, szemben a szállodai szexmunkásokkal, akikről feltételezik, hogy szabad akaratukból váltak szexmunkásokká megítélésük, mégis kedvezőbbnek mondható.

Piaci diskurzus

A fókuszcsoportban részt vevők a szexmunkat piaci tényezőként is értelmezték. A vizsgált személyek közül voltak olyanok akik a szállodai szexmunkat egyfajta szolgáltatásként fogták fel, az utcai szexmunka esetében azonban ez az álláspont már nem érvényesült. A liberálisabb álláspontot képviselők sem tolerálnák azonban azt, hogy a lakóhelyük közelében szexmunkások dolgozzanak.

Politikai és regulációs diskurzus

A korábbiak során már említettük, hogy a résztvevők elfogadnák a szexmunka legalizálását. A csoporttagok szerint kedvező hatással lenne a szexmunkások megítélésére az, ha rendszeresen kötelező orvosi szűrővizsgálatokon vennének részt, illetve adóznának a munkájuk után.

Személyes tapasztalatok hatása

A kísérleti és kontrollcsoport tagjai hasonló fogalmi keretek között gondolkodnak a szexmunkaról. Lényegi különbségek közöttük a megoldási javaslatoknál kerültek elő. Mindkét csoport egyetértett abban, hogy a szexmunkásokat el kell különíteni a társadalomból, azonban míg a kísérleti csoport tagjai a teljes és észrevehetetlen elszigetelés mellett kardoskodtak, addig a kontrollcsoport tagjai mesterségesen létrehozott vigalmi negyedekben képzelik el a szexmunkások működését.

Az elemzők a beszélgetések során előforduló információk forrásait is figyelemmel kísérték. Mindkét csoportra az volt jellemző, hogy főként forrás nélküli kijelentéseket tettek. A kísérleti csoportban gyakori volt a saját személyes tapasztalaton alapuló vélemények ismertetése. A kontrollcsoportban a tapasztalatok hiányát főként a médiából szerzett információk pótolták. Mindkét csoportra jellemző volt a hallomásból szerzett ismeretek hangoztatása.

A sajtóelemzés illetve a fókuszcsoport eredményeinek összehasonlítása

A következőkben a sajtóelemzés, illetve a fókuszcsoport eredményei közötti hasonlóságok és különbségek bemutatására törekszünk.

Hasonlóságok

A sajtóelemzés, illetve a fókuszcsoportos vizsgálat során is előkerültek a „kurvás női szerepek.” A kutatások tehát megerősítették, hogy a férfiak körében gyakran megjelenik a nők kurvás szerepeinek hangsúlyozása, e vélt tulajdonságok, illetve viselkedések stigmatizálása.

A szexmunkaval kapcsolatosan kizárólag női szexmunkásokról esik szó. A sajtóban sem jelent meg, és a fókuszcsoportok tagjai sem gondoltak a férfi szexmunkara.

Az utcai szexmunkat rendre összekapcsolták a bűnözéssel, kiváltó oknak pedig a szegénységet, a problémás anyagi hátteret tartották.

Eltérések

A fókuszcsoportban hangsúlyosan jelent meg a szexmunkások futtatóinak elítélése, ezzel szemben a kutatásba bekerült sajtótermékek nem értekeztek személyükről. A fókuszcsoportban részt vevők szerint a futtatókat kellene inkább büntetni a szexmunkások helyett.

A fókuszcsoportos beszélgetések során élesen elkülönült az utcai és a szállodai szexmunka megítélése. A szállodai szexmunkat kevésbé ítélték el, ugyanakkor azt is vélelmezték, hogy ez a szexmunkás szabad döntésének eredménye. A szállodai szexmunkanál tehát megjelent a szexmunkas tevékenység szolgáltatásként való értelmezése.

3. Juhász Judit, Csíkvári Judit: Középpontban a szexmunkások alapvető jogai – háttérkutatás az oktatási program és jogsegélyszolgálat előkészítéséhez, Panta Rhei Társadalomkutató Bt.

 

A kutatás körülményei

A Pantha Rhei Társadalomkutató Bt. által végzett kutatás a szexmunkásokat, illetve a szexmunkaval foglalkozó szakembereket célozta meg. A vizsgálat során 52 mélyinterjút készítettek, ebből 37-et szexmunkásokkal, 15-öt pedig a témával foglalkozó szakértőkkel. A szakértők között rendőr, ügyvéd, szociális munkás és a Prostituáltak Érdekvédelmi Egyesületének elnöke is megtalálható volt. A szexmunka összetettségére való tekintettel, a szexmunkások között voltak utcán legálisan és illegálisan, lakáson, és „irodában” dolgozó szexmunkások.

A kutatás célja ­– többek között – a szexmunkások jogi ismereteinek, a hatósággal való viszonyuknak, és a szexmunkások között működő információs csatornáknak a megismerése volt.

 

Legfontosabb megállapítások

A szexmunkások többsége nincs tisztában alapvető jogaival, éppen ezért szükséges a jogi és állampolgári ismeretek közvetítése képzési programok keretében. A szexmunkásokkal szemben elkövetett jogsértések kezelésére jogsegélyszolgálatot célszerű létrehozni. A hatósággal való konfliktusok és jogsértések csökkentése érdekében az oktatási programok a szexmunkások kommunikációs és konfliktuskezelői képességének fejlesztésére is ki kell térnie. A képzés kulcsfontosságú része, hogy milyen kommunikációs csatornákon, illetve szereplők segítségével valósítható meg leghatékonyabban a felkészítés. A hatékonyság növelése érdekében célszerű a szexmunkások képzői szerepbe való bevonása, a társadalmi távolság csökkentése érdekében. A kommunikációs programokat a szexmunkások szocio-kulturális hátterének figyelembe vételével kell kidolgozni. A kutatási eredmények szerint a legproblémásabb csoportot az utcai szexmunkások jelentik, mind a konfliktushelyzetek, mind a képzési lehetőségek tekintetében egyaránt. Az utcai szexmunkások elérése – a szállodai szexmunkásokkal szemben – nagyobb nehézségekbe ütközik, továbbá az érdeklődés felkeltése is valószínűsíthetően az utcán dolgozóknál igényel nagyobb energia ráfordítást. A stratégia részét képezi az érintettek érdeklődésének a felkeltése és az érdeklődés hosszabb távú fenntartása. A kutatási tapasztalatok alapján megállapítást nyert, hogy sok esetben a hatósági személyek sem rendelkeznek kellő ismeretekkel a probléma kezelését illetően, ezért körükben is szükséges az emberi jogok tiszteletben tartásával kapcsolatos képzések beindítása.

Szexmunka Szakirodalomelemzes

Szexmunka Szakirodalomelemzes
Cím: Szexmunka Szakirodalomelemzes
Cimke:
Fájl neve: szakirodalomelemzes.pdf
Méret: 145 kB

Hozzászólás

Még több Korábbi projektjeinkKutatások
Untitled design (3)

Infografika: nemzetközi szexmunka-modellek

Nincs hozzászólás

Cím: szexmunkat_szabalyozo_jogi_modellek Cimke: Fájl neve: szexmunkat_szabalyozo_jogi_modellek.pdf Méret: 71 kB

szabsert

Az új szabálysértési törvény hatásai a szexmunkásokra

Nincs hozzászólás

2012. április 15-én lépett hatályba a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartásról szóló 2012. évi II.

KAB-ME-13-B-14039 azonosító számú, „Kábítószer-prevenciós program szexmunkások részére” című pályázat

Nincs hozzászólás

A Szexmunkások Érdekvédelmi Egyesülete 2014. január 01. és 2014. június 30. között valósítja meg a KAB-ME-13-B-14039 azonosító

Még érdekelhet: