Valaha kisüléssel fenyegető erotikus töltéseket indukáltunk egymásban. Ma gerjesztjük egymás neurózisát.   

Aki így ír, az már átment néhány dolgon, azaz már nem igazán fiatal.

Egy kissé fanyarul érzelmes, a múlt esetleges apróságain elmélázó és frissen fogalmazó lélek az aki így ír. Olyan, ki bízik még a spontaneitás erejében.

Kedvenc, sőt úgyszólván egyetlen témája a szerelem, noha mostanában, a szerelmi líra ”ritka madár”. De aki így ír ezzel nem törődik.

Nem törődik továbbá a műítészekkel és az ún. irodalmi élet kötelező penzumaival, csakis a saját feje után megy. Korszerűtlen jelenség, mondhatnánk, nem jellegzetes ezredvégi alkat. Sebaj. Néhányan mégis komolyan vették, annyira, hogy Rajzoltak is egy-egy sóhajszerű futamához.

Aki így ír, úgy látszik megérdemli ezt tőlük. Tőlünk is: figyelmet.

Aki így ír: Dömötör László.

(1996 Orpheusz)