A találkozóra 16 országból 32 résztvevő érkezett azzal a céllal, hogy tapasztalatokat cseréljenek, megosszák a problémáikat, és megoldásokat keressenek rájuk, felújítsák és elmélyítsék a kapcsolataikat.
A találkozó célja az volt, hogy, hogy a összehozza a SWAN régiójában, valamint a szomszédos országokban működő, a szex-munkások jogaival foglalkozó szervezeteket és aktivistákat, annak érdekében, hogy megvitassák a hálózat jövőre vonatkozó stratégiáját, valamint a tapasztalat megosztásra irányuló együttműködését a többi szervezettel. A találkozó központi témája az volt, hogy hogyan lehet hatékonyabban fellépni a megbélyegzés, és a szex-munkásokat érő erőszak ellen, valamint egy terv létrehozása annak érdekében, hogy dokumentálják és nyilvánosságot biztosítsanak a Kelet-, Közép-Európában és Közép-Ázsiában történő szex-munkásokat érő visszaéléseket.
Az intenzív tréninget és megbeszéléseket magába foglaló esemény 7 napig tartott. A programot a résztvevők javaslatai alapján állítottuk össze, a tréningek egy részét pedig maguk a SWAN tagok vezényelték le.  Az első két nap a SWAN tagok a hálózat jövőjét vitatták meg. Itt fontos megjegyezni azt, hogy a SWAN az egy fiatal hálózat, ezáltal eddig még nem rendelkezett hivatalos jövőképpel és küldetéssel. A szervezet munkáját az eddigiekben a lefektetett alapelvek mentén végzett tevékenységek határozták meg. A SWAN tagok szerint elérkezett az ideje annak, hogy a szervezet egyértelműsítse a céljait. A stratégiai megbeszélésre szánt szekció azért jött létre, teret és időt biztosítson a tagok számára a SWAN-ban betöltött szerepük konkretizálására, és hogy kialakítsák a partnerség feltételeit. A tréninget a NESsT (Nonprofit Vállalkozás és Önfenntarthatósági Csoport: Nonprofit Enterprise and Self-sustainability Team – www.nesst.org ) szakemberei koordinálták, akik nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy az esemény kellemesen és hasznosan teljen. A SWAN és a NESsT a jövőben együtt fog működni.
Az ezt követő napokban a résztvevőknek módja nyílt arra, hogy emberi jogi kérdéseket vitassanak meg, elkezdjék a december 17-i kampány előkészületeit, valamint a nemzetközi konferenciákon való részvételt. A tagok, a trénerek és a tanácsadók közösen dolgoztak ki lehetséges forgatókönyveket emberi jogi megmozdulásokra mind nemzeti, mind pedig regionális szinten. Ezekben a napokban a HOPS bemutatta a filmjét (Tudnod kell rólunk), amelyet a WITNESS (www.witness.org) szervezet segítségével és támogatásával készítettek el. A film olyan szex-munkásokkal készített interjúkat tartalmaz, akiket a macedóniai Skopje-ban rendőrségi razziák elhurcoltak, és arra kényszerítették őket, hogy vessék magukat HIV/AIDS teszt alá, miközben a klienseket szabadon bocsátották.
A SWAN továbbá ismertette a szex-munkások ellen elkövetett erőszakkal kapcsolatos két éves vizsgálatának (Arrest the violence) az eredményét, és megvitatták, hogy mit lehet tenni az erőszak ellen, és miképp lehet felelősségre vonni az elkövetőket. A résztvevők kiscsoportos foglalkozások keretén belül az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát, valamint a szexuális egészségre és az emberi jogokra vonatkozó dokumentumokat tekintettek át. Ezenkívül Kazahsztánban, Macedóniában és Kirgizisztánban megtörtént konkrét eseteket is tanulmányoztak.
A szeptemberi találkozó záró részén a résztvevők pedig a „médiaérzékenyítés” praktikáit tanulhatták, valamint az emberi jogi visszaélések eseteihez kapcsolódó dokumentációnak a stratégiáját. A SWAN egyik elsődleges célja az, hogy egészséges és tartós kapcsolatot alakítson ki a médiákkal. Ennek a keretén belül a SWAN tagjai média szemináriumokat tartanak a helyi médiák képviselőinek abból a célból, hogy minél hitelesebb információt szolgáltassanak, hogy elejét vegyék a szex-munkásokkal kapcsolatos mítoszoknak és megbélyegzésnek. Miután néhány SWAN tag megosztotta a tapasztalatait (együttműködés/tréningek/küzdelmek) a médiával kapcsolatban, a jelenlévő média szakértők tanácsokat adtak a résztvevőknek azzal kapcsolatban, hogy milyen módon lehet hasznos együttműködést kiépíteni.  HRADP az a Human Rights Abuse Documentation Project (Emberi Jogi Visszaélések Dokumentálásának a Projektje) rövidítése, amelyet a SWAN rövidesen be akar indítani a régió néhány országában. A projekt célja, hogy a szex-munkásokkal kapcsolatos visszaéléseket dokumentálja és tanulmányozza, és nagy nyilvánosságot biztosítson ezeknek az eseteknek, így mozgósítva a civil szervezeteket és a szex-munkásokat annak érdekében, hogy nyomást gyakoroljanak a kormányokra.  Bár a 7 napos találkozó nagyon feszített ütemben zajlott, felemelő volt látni a lelkesedést és azt, hogy a különböző országból érkező résztvevők is könnyen megtalálták a közös hangot egymással.

Tippek: hogyan használjuk fel a médiát a saját céljainkra

A média és az ellenséges publikum érzékenyítésének új megközelítésmódjai – annak érdekében, hogy a szex-munkások megjelenítése megváltozzon – felbecsülhetetlen értéket jelentenek.  A folyamatos jó kapcsolat a médiával a legfontosabb tényező annak érdekében, hogy korrekt tudósítások jelenjenek meg a szex-munkásokkal kapcsolatban. De a keményvonalas újságírókat is meg lehet szelídíteni, ha üzletet ajánlunk az együttműködésért cserébe. Példának okáért a szex-munkásokkal foglalkozó egyesület közvetlen elérhetőséget adhat azok felé a szex-munkások (vagy a témában érintettek felé), akik hajlandóak interjút adni. Mivel azonban ez egy nagyon kényes téma, és sok kockázatot rejt magában, nagyon körültekintően kell eljárnunk, amikor egyezséget kötünk.
A riportot megelőzően a szex-munkásokkal meg kell értetni, és minden egyes alkalommal meg kell őket győzni arról, hogy elérhetőnek kell lenniük az újságírók számára. Az interjú körülményeit előre meg kell határozni. A szex-munkás ragaszkodhat az anonimitásához és meghatározhatja azt is, hogy jelenhet-e meg róla fotó. Mindazonáltal a médiának mindig szüksége van a képi információra, ezért ők biztos ragaszkodni fognak ahhoz, hogy készüljenek képek, vagy mozgókép felvétel. Ennek érdekében olyan szex-munkást kell az interjúra kiválasztani, aki nem bánja, hogy ha felvételen szerepel. Azonban ez nem jelenti azt, hogy abba is belemennek, hogy az arcukat is megmutassák. A személyi jogok (a publikálásra vonatkozó jogok)
Ebből az okból kifolyólag a riporternek/ fotográfusnak meg kell egyeznie még az interjú előtt a szex-munkással, vagy a képviselő szervezettel arról, hogy hozzájárul-e ahhoz, hogy fotót, vagy videót közöljenek róla. Ily módon az interjúalanyok meggyőződhetnek arról, hogy az arcukat kitakarják, és a hangjukat eltorzítják. Abban az esetben, ha a riporter már korábban is megbízhatónak bizonyult, elég lehet szóban is megegyezni, máskülönben az interjú előtt alá kell írni egy írásos egyezményt, amelyben lefektetik az interjúra vonatkozó szabályokat. A szex-munkásoknak joga van arra, hogy eldöntsék, hogy mutatják-e az arcukat, vagy torzíttatni akarják-e a hangjukat. A riporterek és az újságírók alapvetően nem szeretik manipulálni a képeket, a mozgóképfelvételeket vagy a hangfelvételeket, de megteszik, ha kell, mivel a szex-munka az egy „szexi” téma, ami sok nézőt vonz.
A szex-munkások azzal, hogy interjút adnak a biztonságukat és a magánéletüket teszik kockára. Ezért szükséges, hogy az újságíró tisztában legyen azzal, hogy elveszítheti a munkáját, amennyiben megsérti a szerződésben foglaltakat.
Az együttműködés feltételeként azt is le kell fektetni, hogy ellenőrizni lehessen a cikket a megjelenés előtt, hogy az a releváns információt tartalmazza-e. Ha a szex-munkást a szervezet választja ki, akkor lehetősége nyílik arra, hogy közvetett módon ellenőrizze az interjú tartalmát. A jogaink és érdekeink bebiztosítása alapvető. Az újságírók egyrészt szeretik a szenzációt és a negatív híreket. Másrészt szeretik, ha a közlések releváns, megbízható információt tartalmaznak főleg, ha nem kerül sok erőfeszítésükbe azok megszerzése. A pártfogó szervezetek a kedvükre befolyásolhatják azt, hogy ezek a kész információk hogyan jutnak el az újságírókhoz. Az egyik legfontosabb cél, hogy a szex-munkát demisztifikálják, olyan módon, hogy bemutatják a szex-munkások mindennapjait. A SWAN ohridi találkozóján egy gyakorlatban is hasznosítható jó ötlet is felmerült ezzel kapcsolatban. A szex-munkás napi programja.
Lássunk egy példát:
9.00-10.00 ébresztő, egy pohár hidegvíz
10.00-10.30 reggeli, hírek meghallgatása a rádióban
10.30-12.00 könyvolvasás, csevegés telefon, szépítkezés
12.00-14.00 Ebéd: zöldségek
14.00-16.00 Találkozó barátokkal kávézóban
16.00-18.00 Kliensek fogadása/ kliensek látogatása
18.00-22.00 Találkozó kliensekkel/ internetezés/ találkozás a barátommal  22.00-9.00 alvás (az éjszaka nincs kliens)

Más szex-munkások feszesebb ütemben dolgozhatnak. Itt van egy másik példa:
7.00 Ébresztő
7.10 Egy csésze kávé, a reggeli elkészítése a lányomnak Nastia-nak, és a fiamnak Alexander-nek. Amíg fő a gríz, addig lezuhanyozom.
7.30 Nap mint nap úgy kell kicsalni a gyerekeket az ágyból. El kell készülniük, hogy mehessenek az óvodában és az iskolába.
8.00 A lányom az oviba, a fiam pedig a suliba.
8.15 Rohanok a munkába. Nem késhetek! A főnököm szigorú. Ha kések, akkor levonja a fizetésemből.
8.30 Az első kliensem a problémáit ecseteli nekem: a férje folyton csavarog, nem foglalkozik vele, …
16.00 A következő kliensem megint egy nő. A mások problémái már kezdenek az agyamra menni.
17.00 Szaladok az óvodába a lányomért, hogy ne ő legyen az utolsó, akit hazavisznek. Kavarognak a gondolatok a fejemben: az óvodai díj, ajándék az óvoda vezetőjének, a mobilszámla, az albérlet díja, az édesanyám gyógyszerei…

18.30 Hazaértünk. Ellenőrzöm a fiam házi feladatát, takarítok, mosok, enni adok nekik, majd pedig kifundálok egy mesét, hogy ágyba dughassam a gyerekeket, mivel 22.00 órakor mennem kell megint dolgozni.

21.00 Esti altatás, jó éjt puszi.

21.30 Hogy rendesen meg tudjunk élni extra-munkát kell vállalnom.

23.00 Az első kliens. Hallgatom az élettörténetét: a felesége semmibe veszi, problémák a munkahelyen, …

03.00 Újra otthon.

A gyerekek alszanak. CSODÁS AZ ÉLET!
Ha a helyi közösségekből elegendő tag vesz részt a kezdeményezésben, amely során feljegyzik a mindennapi tevékenységeiket, akkor a létrejövő adatbázis megbízható képet nyújt a szex-munkások mindennapjairól. Ezek alapján a zsurnalisztákat el lehet látni olyan kivonatokkal, amelyeket felhasználhatnak szemléltetésre. Másrészt, ha az újságírók a cikkek elkészítése során nem rendeltetésszerűen használják fel az információt, direkt módon félreértelmezik azt, vagy egyéb módon megszegik a szex-munkásokkal, vagy a szex-munkás szervezetekkel kötött alkut, akkor a szerkesztőket elő lehet állítani etikai vétség miatt. Ilyen esetekben helyesbítéseket lehet kérni vagy egy magasabb szakmai színvonalú együttműködést lehet létrehozni az adott médiummal a méltányosabb megjelenítés érdekében.
Számos egyéb megközelítésmód is lehetséges. A szex-munkások életének a bemutatására lehet olyan ötleteket találni, amelyek nem éreztetik sem az újságírókkal sem pedig a hallgatósággal azt, hogy rájuk erőltetik a véleményüket.
Számos egyéb közvetett módja is van annak, hogy megváltoztassuk a média hangvételét. Azonban ezek a módszerek jóval több időt igényelnek. A történet szempontjából releváns adatok, tények és vélemények folyamatos összegyűjtése és rendszerezése talán a legfontosabb dolog, amihez egy újságírónak ragaszkodnia kell. Azonban ha minden együttműködésre törekvő erőfeszítésünk ellenére, az újságírók folyamatosan megszegik ezt, egyéb eszközökre lehet szükségünk. A szervezetek létrehozhatnak díjat, amelyet a méltányosan tudósító újságírók között osztanak ki, és ezzel párhuzamosan „citrom díjat” kaphatnának azok, akik visszaélnek a tudósítások során. A média nagyon szeret az ilyen jellegű témákról tudósítani. Egy ilyen jellegű díj kiutalása príma alkalmat szolgáltat arra, hogy a szex-munkások jogait tudatosítsák.

Akár politikusok, aktivisták, akadémikusok, szociális munkások, stb., akik nagymértékben hozzájárultak a szex-munkások jogainak az elismertetéséhez is kaphatnának díjakat évi rendszerességgel.