A svéd modell

Interjú Pye Jacobsson szex-munkással, aktivistával.

Pye: Pye Jacobsson a nevem, és 21 éve dolgozom szex-munkásként, és 15 éve vagyok szex-munkával kapcsolatos aktivista.

Ön szerint melyik a helyesebb kifejezés a „szexmunka”, vagy a „szex-munka”?

Pye: szerintem a „szex munka” korrektebb, mivel ez egy olyan gyűjtő kifejezés, amely magába foglal mindenkit, aki a szex-iparban dolgozik. Nem szeretem a kizáró fogalmakat. Túl sok kifejezés létezik. Aki szexmunkásként dolgozik, azt szexmunkásnak tartják, de ezen kívül léteznek még dominák, eszkortok…

A szex-munka az szabad választás?

Pye: Induljunk ki a radikális feminizmusból. Minden országban létezik a radikális feminizmus. Svédországban ez az alapvető irányzat. Az általuk képviselt nézőpont szerint a fizikai behatolás gyakorlatilag megegyezik a nemi erőszakkal.

Alapvetően úgy tartják, hogy a jog szerint a szexmunka nem létezhet szabad akaratból. Vagyis mindenki áldozat. Ha szexmunkásként megpróbálod elmagyarázni, hogy te nem vagy áldozat, azzal vádolhatnak meg, hogy valótlant állítasz. He pedig meg tudod győzni őket az igazadról, akkor erre az a válasz, hogy „nem vagy reprezentatívnak tekinthető”. Pedig az a helyzet, hogy én nagyon is átlagosnak számítok. Svéd vagyok, középkorú és lakásban dolgozom. Tipikus svéd szex-munkás.

Márpedig a helyzet az, hogy a legtöbb ember eltérő okok miatt választja ezt a hivatást. Talán illik az életcéljaikhoz, életmódjukhoz, vagy a pénz miatt…

Svédországban gyakran szembesítenek azzal a kérdéssel is, hogy vajon mi is tekinthető szabad akaratnak. Persze. De azért kérdezzen már meg valaki egy kórházban dolgozó asszisztenst, aki egész nap az öregek fekáliáját takarítja, hogy szabad akaratból teszi-e. Lehet, hogy csak a rezsijét akarja kifizetni. Sok olyan munka van, amit csak azért csinálunk, hogy legyen miből megélni.

A svéd törvény hogyan viszonyul a szex –munkához?

Pye: a törvény kimondja, hogy nem legális ideiglenes szexuális szolgáltatást vásárolni, vagy igénybe venni. A törvényben azonban sok olyan hiba van, amelyet meg kellene változtatni. Először is mit jelent az, hogy ideiglenes szexuális szolgáltatás? Sok szex-munkásnak állandó kliensei vannak. Van olyan is, akinek már 20 éve megvan ugyanaz a kliense. Ez már hosszabb, mint sok házasság. Szóval mi is minősül ideiglenesnek?  Ezek után döntötték el, hogy minden egyes alkalom, amikor a kliens fizet, ideiglenesnek számít.

Aztán itt van az a kérdés is, hogy mi minősül szexuális szolgáltatásnak. Azt akarták, hogy ebbe a kategóriába tartozzon bele a privát vetkőzés, a sztriptíz és a pornófilmek is,  végül az  a döntés született, hogy szexuális szolgáltatásnak az minősül, amikor egyik ember megérinti a másik nemi szerveit.

Ez valamiért cserében történik, ami lehet pénz, de akár kábítószer vagy alkohol is, amely megint csak a kábítószer egy fajtája. Ha ilyen szemszögből nézzük a dolgokat, akkor egy stockholmi ferde éjszaka is bűncselekménynek minősülhet.

Szóval az egész törvényi koncepció nagyon furcsa. Úgy értem, hogy nem tölti be a funkcióját. Amikor a törvényt szélesebb körű vitára bocsátották, 100-ból 98-an ellenezték azt. Főleg azok ellenezték, akik jogi területen dolgoznak, mivel úgy gondolják, hogy a törvény a gyakorlatban teljesen kivitelezhetetlen. Képtelenek leszünk alkalmazni. De a törvényhozók ezzel nem törődtek, keresztülvitték az akaratukat.

Ha ezen törvények alapján megvádolnak, és elítélnek, akkor pénzbüntetésre, vagy akár hat hónapig tartó szabadságvesztésre is számíthatsz, akárcsak egy bolti tolvaj aki csokit lop a pultról.

Milyen hatásai vannak a svéd törvényeknek?

Pye: nos a legtöbb emberre, akit ismerek – olyanok, mint én: 30 és 40 év közöttiek, lakásban dolgoznak, Svédek – a törvények bizonyos mértékig és módon jó hatást is gyakorolnak, mivel több pénzt is kérhetnek, és a kliensek úgy érzik, hogy nagyobb biztonságban vannak, ha svéd szex-munkásokhoz mennek és nem külföldiekkhez.

Viszont a szex-munkásokkal szembeni sztereotípia tovább erősödött, mivel a svédek újabban úgy gondolják, hogy mindenki, aki szex-munkát végez áldozatnak tekintendő és nő, miközben sok férfi is van a szex-munkások között, de mi általában csak a nőkről beszélünk.

Szóval manapság, ha valaki azt gyanítja, hogy a szomszédja szexet árul, akkor jó állampolgárhoz illően értesíti a rendőrséget. Ez azonban azt jelenti, hogy az adott szex-munkás elveszíti az albérletét, mivel a főbérlő köteles kirúgni, máskülönben meggyanúsítják azzal, hogy strici. Szóval számos olyan eset fordult, és fordul elő – és itt nemcsak a szexmunkat végzőkről beszélek, hanem a sztriptíz táncosokról, pornófilm szereplőkről – amikor nőktől elvették a gyermeküket azzal az indokkal, hogy nem megfelelő anyák. És nem azért, mert szex-munkásként dolgoznak, hanem azért mert egyszerűen nem érzik a szükségét annak, hogy abbahagyják ezt a munkát.

Áldozatnak számítasz mindaddig, még ki nem mondod, hogy számodra ez a tevékenység nem jelent problémát, és folytatni akarod. Innentől kezdve „rossz” vagy, és meg kell téged büntetni. „Meg akarunk menteni, nem érted? Meg akarunk menteni, és ha te ezt nem méltányolod, akkor megbüntetünk ilyen vagy olyan módon.”

A futtatásra vonatkozó törvények is nagyon furcsák. Vannak olyan esetek, amikor az anyjával együtt élő, kereset nélküli, felnőtt-korú tanulót kerítéssel vádolják meg. Előfordul olyan eset is, amikor két nő egy lakásban él. Egymásnak nem fizetnek semmit, csak a lakás bérleti díját fizetik közösen, és megvádolják őket azzal, hogy futtatják egymást. Ezeknek az eseteknek az eredményeként, a nők most már javarészt egyedül dolgoznak, ami természetesen sokkal kevésbé biztonságos.

Minél inkább általánosítanak, annál inkább megfosztanak téged emberi mivoltodtól. Ez akkor is igaz, amikor a drogok kerülnek szóba. A droghasználattal kapcsolatos koncepció Svédországban nem emberközpontú. Úgy vesznek számításba, mint egy gonosz személyt, aki bármit ellopna a családjától. A szex-munkával kapcsolatban is hasonlóak az előítéletek. Ez azt jelenti, hogy a kliensek sem veszik megfelelően emberszámba a szex-munkásokat. Sokkal kiszolgáltatottabbá válsz az által, ha nem emberként kezelnek.

Ez különösen kellemetlen az utcai szexmunkások esetében. Régebben a klienssel rendesen meg tudták tárgyalni a dolgokat – azt hogy a szex munkás mit hajlandó vállalni – az autó nyitott ablakán keresztül. Manapság az ügyfelek nagyon elővigyázatosak, ezért a szex-munkások már csak akkor tudják megbeszélni a klienssel a részleteket, ha beszálltak az autóba és elhajtottak a helyszínről. A jó kliensek (akik nem jelentenek veszélyt és biztonsági kockázatot), pedig úgy gondolják, hogy az utcán nagy az esély arra, hogy elkapják őket, ezért ők is inkább a lakásban dolgozó szex-munkásokat választják. Még akkor is, ha jobban kedvelik az utcán dolgozókat. Ez azt jelenti az utcán dolgozók számára, hogy a klienseik között megnőtt a „rossz kliensek” száma (veszélyes, agresszív emberek) és ráadásul nem is válogathatnak, mivel a jó ügyfelek egy része elpártolt.

A szex-iparban vannak emberek, akik szenvednek, akiket kihasználnak, akik az emberkereskedelem áldozatául esnek, stb. A rendőrségnek normális esetben az ilyen jellegű ügyeket nem a szex-munkásoktól, hanem a kliensektől kellene kiderítenie. Éppenséggel vannak olyan kliensek, akik hívnák a rendőrséget, ha úgy látják, hogy nincsen minden rendben, azonban ezt már nem merik megtenni, mert őket is bűnelkövetéssel vádolják meg.

A törvény visszavetette a szex-munkát 1999 óta?

Pye: ha megkérdezzük a rendőrséget, akkor azt fogják mondani, hogy igazából nem csökkentette a mértékét. Egyébként pedig nincsenek adatok, amelyek a törvény meghozása előtti időszakra vonatkoznak. A rendőrség egyedül az utcai szexmunkara vonatkozó számadatokkal rendelkezik, amely azonban Svédországban hagyományosan nem nagyarányú a hideg éghajlatnak köszönhetően.

Még az ENSZ CEDAW Bizottság (a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés kiküszöbölésének kérdéseivel foglalkozó ENSZ Egyezmény – CEDAW Egyezmény – végrehajtása ellenőrzésére létrehozott nemzetközi szakértői testület.) is kérte Svédországot, hogy értékelje újra a törvényt, azonban Svédország ezt nem tette meg.

A svéd politikusok úgy döntötték, hogy a szex-munka az egy szociális probléma. Azonban mégis büntető törvényekkel próbálják a problémákat megoldani, és a társadalmi háttérintézményeknek nem nyújtanak forrást. Azt mondják, hogy a nőket –igen a nőket, bár ez a törvény nem nemhez kötött, de mégis mindig a nőkről van szó – ki akarják emelni a szexmunkaból, de mégsem biztosítanak számukra semmit. Nincsenek programok a kilépésre, nincsenek speciálisan képzett szociális munkások, és nem is lépnek kapcsolatba a politizáló szex-munkásokkal. Svédország mindig is egy tökéletes társadalomnak tartotta magát, azonban van két olyan társadalmi csoport (a droghasználók és a szex-munkások) akik nem éppen illenek bele ebbe a képbe. El kell őket rejteni.

Az Európai Parlamentben a gyermekekre vonatkozó törvénnyel kapcsolatban a svédek deklarálták elsőként azt, hogy a gyermekekkel mindig konzultálni kell az olyan nemzetközi, nemzeti és helyi törvényekkel kapcsolatban, amelyekben érintettek. Az összes svéd politikus arról áradozott, hogy ez milyen fantasztikus dolog, és végül alá is írták.

Majdnem ugyanígy tettek a szex-munkásokkal kapcsolatban is. Akárcsak a gyermekekkel, a szex munkásokkal is mindig konzultálni kell az olyan nemzetközi, a nemzeti és a helyi törvényekkel kapcsolatban, amelyekben érintettek. De végül minden politikusunk leszavazta a dolgot. Az Igazságügyi Miniszterünk pedig azt mondta a parlamentben, hogy „ez merőben ellenkezik azzal, amit Svédország képvisel”. Ez gyakorlatilag annyit jelent, hogy a szex-munkások véleménye kevesebbet számít, mint a gyerekeké. Mi ezt így értelmezzük.