A gyermekek prostitúcióját a szexmunkás érdekvédők üldözendőnek tartják, a magyar hatóságok ugyanakkor nem. Aki a szexmunka-szemléletet átkozza a rendőrség és a gyermekvédelem ordas bűnei miatt, az arról tesz tanúbizonyságot, hogy még egy Wikipédia-szócikket sem volt képes elolvasni a témában.

Sebhelyi Viktória a minap a 168órának adott interjújában arról beszélt, hogy a magyar rendőrség és a gyermekvédelmi rendszer gyászosan kezeli a gyermekek prostitúcióját. A SZEXE üdvösnek tartja, hogy erre felhívja a figyelmet. Ugyanis hiába mondja ki számos nemzetközi egyezmény és maga a magyar prostitúciós törvény és a gyermekvédelmi törvény is, hogy gyermekek (azaz 18 éven aluliak) semmilyen körülmények között nem vonhatóak be prostitúcióba, mivel kiskorú és fiatalkorú a törvény értelmében nem tud beleegyezni a pénzért folytatott szexbe. Tehát hiába nem ellenkezik egy gyerek, akkor is bűncselekmény vele pénzért szexelni vagy ilyen tranzakciót tető alá hozni. Ehhez képest a magyar rendőrség 2015-ben 101 gyermeket vont eljárás alá prostitúcióval kapcsolatos szabálysértési ügyekben elkövetőként: száz lány és egy fiú került a rendőrség elé elkövetőként, közülük harmincan kaptak pénzbírságot, kilencen elzárást, miközben definíció szerint nem lehet őket büntetni, hiszen egy gyermek soha nem elkövetője, hanem mindig áldozata a prostitúciónak, ugyanis 18 éves kor alatt nem tud jogszerűen beleegyezni az üzleti szexbe. Ez híven mutatja, hogy a rendőrségnek fogalma sincs a magyar jogszabályokról, vagy egyszerűen nem törődik velük.

Az Egyesült Államok emberkereskedelem ellenes beszámolójából ezen kívül az is kiderül, hogy a magyar jogrend nincs összhangban a nemzetközi elvárásokkal, sőt, az elfogadott törvények is ellentmondásokat tartalmaznak, ezen túl nem építették ki az áldozatvédelem rendszerét, nincsen megfelelő képzettsége és eszköztára sem a rendőröknek, sem a szociális szakembereknek, kapacitás pedig végképp nincs az emberkereskedelmi áldozatok és prostitúcióba kényszerített gyerekek célzott keresésére és segítésére:

Sebhelyi Viktória azonban téved abban, hogy ez bárhogyan összefüggne a szexmunka-szemléletű civil szervezetek tevékenységével, vagy hogy a rendőrség jogsértései ennek a szemléletnek az alkalmazásából származnának. Ez a szemlélet és szakmai hozzáállás arról szól, hogy aki önkéntesen végez szexmunkát, azoknak a jogait védjük és a munkakörülményeit igyekszünk javítani, támogatjuk őket, hogy felvegyék a kesztyűt a hatósági zaklatástól és a társadalmi kirekesztéstől.

A gyermekek ugyanakkor nem tudnak beleegyezni az üzleti szexbe. Ezt nem is hívjuk szexmunkának, és az összes érintett érdekvédő egyetért abban, hogy szigorúan üldözni és büntetni kell azokat, akik a gyermekek prostitúciójában részt vesznek – kivéve természetesen a gyermekeket. Egyúttal azt is meg kell jegyezzük, hogy amennyiben a rendőrség értené a szexmunka-szemléletet, akkor nemigen szabna ki szabálysértési bírságokat mondvacsinált indokokkal évi többmilliárd forint összértékben az utcán dolgozó szexmunkásokra, nem zárnák el őket jogalap nélkül vagy akár egyenesen törvénybe ütköző módon.

A Szexmunkások Érdekvédelmi Egyesülete éppen idén áprilisban tartott nemzetközi konferenciát az emberkereskedelem, ezen belül a gyermekkereskedelem és gyermekek prostitúcióra kényszerítése ügyében a Holland Helsinki Bizottsággal, a szerb emberkereskedelem-ellenes ASTRA – Anti Trafficking Actionnel és más szakértői és jogvédő szervezetekkel. Az ezen résztvevő nemzetközi szakértők is megszólalnak a SZEXE legutóbbi, svéd modellről szóló kisfilmjében.

2016 őszén és idén tavasszal is megszólaltunk emberkereskedelmi áldozatok ügyében, amikor a BRFK nem engedte felvenni a kapcsolatot a Bimbó úti razzia tajvani, valamint egy kőbányai bordélyban dolgoztatott kínai áldozatokkal.

A SZEXE ügyfelei között is vannak olyanok, akiket gyerekként prostitúcióra kényszerítettek, kapcsolatban vagyunk olyan szexmunkásokkal, akik korábban emberkereskedelem áldozatai lettek, és többüknek nyújtottunk segítséget ügyintézésben, szociális segítségnyújtással, tanácsadással, tartjuk velük a kapcsolatot és segítjük az érdekérvényesítésüket.

A SZEXE missziója szerint önmagukkal szabadon rendelkező szexmunkásokkal foglalkozik – ahogyan ezt a szóhasználat is mutatja, hiszen akit kényszerítenek, az prostitúció áldozata, a szexmunkás ezzel szemben, definíció szerint, rendelkezik önmagával. Ezzel együtt is nemhogy nem tagadjuk, de égető kérdésnek tartjuk, hogy a magyar rendőrség végre megtanulja figyelembe venni a magyar jogszabályokat – és ezt minél hamarabb tegye, gyermekek és emberkereskedelmi áldozatok kapcsán is.

Ugyanakkor javasoljuk, hogy aki a prostitúcióra kényszerített gyermekek és emberkereskedelmi áldozatok sorsáért aggódik, az ne rugdossa a szexmunkás érdekvédőket, akik ugyan egy másik, de hasonlóan kirekesztett és hatóságilag üldözött csoportot segítenek.

Papp Réka Kinga, 2017