A törvény szerint (Szbtv 8.§ (1));

Az önkormányzat a szexmunka tömeges megjelenése esetén rendeletében egy türelmi zónát jelölhet ki. Kivételesen – ha egy türelmi zóna kijelölése nem lehetséges – több türelmi zóna is létesíthető.

A közterületi szexmunka folyamatos észlelése esetén türelmi zóna kijelölése nem mellőzhető az ötvenezer lélekszám feletti települések esetében.

A türelmi zóna kijelölése –bizonyos feltételek bekövetkezése esetén– nem mellőzhető, tehát kötelező. Márpedig az Szbtv. szóban forgó 8.§ (1) bekezdésének utolsó mondata kategorikus rendelkezést tartalmaz, mellyel szemben az érintett önkormányzat semmilyen „kimentő” körülményre nem hivatkozhat.

A települési önkormányzatnak az Szbtv 8.§ (1) bekezdése alapján – figyelemmel a törvény 62.§ (4) bekezdésének határidőt megállapító előírására – 2000. március 1. napjától fennálló kötelezettségét teljesítenie kell (amennyiben a jelenség a törvény hatálybalépése után válik tömegessé, ennek megállapításától számított kilencven napon belül köteles a türelmi zóna kijelöléséről a rendeletet megalkotni). Ennek elmulasztása törvénysértés; az érintett önkormányzatok mulasztásos törvénysértés állapotában vannak. Az állampolgárok általi törvényszegést számos jogkövetkezménnyel szankcionálja a jogalkotó, azonban a közhatalmat gyakorló önkormányzatok kötelezettségszegései – erre vonatkozó törvények hiányában – nem szankcionálhatóak.

A türelmi zónák hiányában kialakult helyzet következtében a szexmunkások akkor tanúsíthatnak jogkövető magatartást, ha közterületen (!), a védett övezeten kívüli területen jelennek meg.

A szexmunka kezelését szolgáló jogszabályok érvényesülésének elmaradásával a szexmunka, kiváltképpen pedig a közterületi, a nyilvános helyeken folyó szexmunka – továbbra is ellenőrizhetetlen, s valójában kezelhetetlen problémahalmaz maradt.

Az egyre súlyosodó, kilátástalan, kiszolgáltatott helyzetükkel szembesülni kénytelen magyar szexmunkások marginalizálódása eddig nem látott mértéket öltött. E tarthatatlan helyzetben a jogbizonytalanság, a szexmunka kriminális kockázatai jelentősen erősödtek.

A közterületi, illetve a nyilvános helyeken folyó szexmunka közigazgatási szabályainak érvényesülése jobbára az önkormányzatoknak a vonatkozó jogszabályok végrehajtását mellőző eljárása okán jutott „zsákutcába”; – az önkormányzatok nem merítették ki a jogszabályok kínálta lehetőségeket.

Mindez annak ellenére állítható, hogy kétségtelen: a szexmunka kezelését szolgáló szabályozást ma súlyos anomáliák is terhelik.

A mulasztásos törvénysértést elkövető Önkormányzatok és a jogkövető magatartás segítése;

A türelmi zóna kijelölésének kötelezettségét megszegő önkormányzatok jogsértésének következtében, a szexmunkások a legtöbb esetben nincsenek tisztában a tevékenységük legális végzésének színterével, így önhibájukon kívül védett övezetben ajánlkoznak fel, azaz jogsértést követnek el. Ennek következtében, a szexmunkásokat legális tevékenység ellenére, pénzbírságokkal és elzárásokkal sújtja a jogalkalmazó.

Az önkormányzatok mulasztásos törvénysértésének következtében, a naponta és rendszeresen kiszabott pénzbírságok által „Milliomos Klub” alakult ki a szexmunkások körében (1 millió forintot meghaladó összesített pénzbírság). A bíróságok, a napi rendszerességű pénzbírságokat összesített szabálysértési eljárás keretében tárgyalva 1,5 éves elzárást is kiszabtak. A jogbizonytalanság – addig nem látott – nem látott mértékeket öltött.

Demokratikus berendezkedésű országokból nem tudni példát mondani arra, hogy az állam egy törvényen belül önmagának hat havi, illetve kilencven napos haladékot biztosít arra, hogy az állampolgártól elvárt magatartás feltételeit biztosítsa, miközben az állampolgárral szemben azonnal érvényesíti azt az elvárását, ami – jórészt – csak az állam előzetes intézkedése alapján tartható be!

Az Állam hatalom, de a hatalom eszközei az állampolgárokért vannak és nem ellenükben!

A jogbiztonság nem „véletlenül” tartozik alapjogaink közé!

Ijesztő, felháborító, és elfogadhatatlan az a hatalmi törekvés, amely önmagát a törvényeken felülinek tekinti!

E tarthatatlan állapotok feloldása érdekében, Egyesületünk – egyszerűbben fogalmazva – a hatósági bizonyítvány kiadása iránti eljárások során azt kérdezte az érintett önkormányzatok közigazgatási szervétől: hogy az Szbtv. szerint meghatározható védett övezet területén kívüli közigazgatási területe („xy” nevű utcája, tere) körében pontosan melyek azok, amelyeken – noha azt az Szbtv. rendelkezései szerint egyébként az önkormányzat engedelme, hozzájárulása nélkül is szabadon megtehetnék – a szexmunkások megjelenhetnek.

E jogi lépés, gyakorlatilag a szexmunkások Szbtv.-ből fakadó jogainak korlátozását, „megnyirbálását” jelentette, a jogkövető magatartás tanúsítása érdekében.

Ugyanakkor reálissá vált annak a veszélye is, miszerint a hatósági bizonyítványok kiadása iránti kérelmek alapján indult közigazgatási eljárások ténye, az azok keretében kiadott hatósági bizonyítványok, avagy éppen az elutasított ilyen kérelmek, illetve a hatósági bizonyítvány kiadásának megtagadása okán folyó közigazgatási perek (függetlenül azok eredményétől) azt a hamis képzetet kelthetik, miszerint; mintha tényleges összefüggés lenne a hatósági bizonyítványok kiadása iránti kérelmek esetleges teljesítése, az ilyen kérelmek megtagadása esetén megindult bírósági perek kimenetele és a szexmunkásokat megillető jogosultságok között.