Szexmunkások karácsonya

no to

Karafiáth Orsolya a minap a 24.hu-n leírta, hogy a karácsony közeledtével egyre többen veszik igénybe a szexmunkások/prostituáltak szolgáltatásait, avagy, hogy a szerzőt idézzük, „magyar lányokon vonaglik Európa”.

Mivel a cikkben a szerző inkább véleményt formál, mint tényeket oszt meg, a tények, statisztikáink közlését mi is mellőzzük, ezeket – kutatásainkat, jogalkotási javaslatainkat, a tevékenységi beszámolóinkat, stb. – bárki megtekintheti a weboldalunkon.

Egyesületünk, a SZEXE 17 éves léte alatt már megszoktuk, hogy a legtöbb, magát feministának kikiáltó szószóló, közéleti szereplő úgy formál lesújtó véleményt szervezetünkről és tevékenységünkről, hogy még arra sem veszi a fáradságot, hogy mindezeket megismerje. Megszoktuk, de nem szeretjük. Annál is inkább nem, mert ajtónk mindenki előtt nyitva áll, azok előtt is, akik a miénktől eltérő nézeteket vallanak, hiszen mi úgy gondoljuk, az eltérő vélemények is értékesek és a mi munkánkat is segítik abban, hogy ügyfeleink – a szexmunkások – problémáira más és más nézőpontból tudjunk tekinteni. Épp ezért rendezvényeinkre, kerekasztal beszélgetéseinkre nemcsak azokat várjuk és látjuk szeretettel, akik egyetértenek velünk, hanem az ellenvéleménnyel bírókat is, hiszen mi magunk is úgy gondoljuk, nem gondolhatja mindenki ugyanazt egy-egy dologról, ráadásul hiszünk a sokszínűség értékében is.

Karafiáth szerint a prostitúció vs. szexmunka kérdés körül „vihar dúl”. Engedtessék meg, hogy ezt a vihart – mely elsősorban a tájékozatlanságon alapszik – röviden eloszlassuk: egyesületünk (hasonlóan az azonos tevékenységet végző külföldi és nemzetközi szervezetekhez) szexmunkásnak kizárólag azon 18. életévét betöltött személyt tekinti, aki ezt a tevékenységet önként, kényszer nélkül végzi. Mindenki mást mi is prostituáltnak tekintünk (így is nevezzük őket), utalva arra, hogy ők elsősorban védelemre szorulnak, kényszerítőik pedig büntetőjogi következményekkel kellene, hogy számoljanak (más kérdés, hogy ma Magyarországon mennyire reálisan számolhatnak ezzel a stricik).

Azt gondolom, minden kritikai megnyilvánulásra igyekszünk higgadtan és a tényszerűen reagálni, de arra a hatásvadász és minden ténybeli alapot nélkülöző állítást, miszerint „a szervezetek nyugtatnak, és hangsúlyozzák: rendben van ez így. Hiszen ez egy választható munka, te választottad, a tiéd, szabad akaratból bólintottál rá”, muszáj a leghatározottabban visszautasítanunk.

A szerző állításaival ellentétben ugyanis például a melegek jogaiért küzdő, LMBTQ szervezeteknek sem az a jelszavuk, hogy „legyen mindenki buzi, mert az jó”, sőt, a hajléktalanokat segítő szervezetek sem propagálják, hogy „legyél homeless, legalább nem kell dolgoznod”, nekünk sem az a küldetésünk, hogy fiatal nőket a szexpiacra való belépésre ösztönözzünk. Legalább annyira tudatlan és hatásvadász dolog rólunk ezt mondani, mint más, tekintélyes civil szervezetekről.

Szervezetünk valóban segít a szexmunkásoknak: segítünk albérleti szerződést írni, átolvasni, segítünk, hogy olyan orvost találjanak, aki nem százezer forintot kér az egyébként jogszabály által kötelezően előírt vizsgálatért, hanem csak harmincat. Ez nagy pénz és nagy különbség, de ha nincs igazolva a vizsgálat, a rendőr beviszi őrizetbe az ügyfeleinket, nekik pedig ez a pár tízezer forintos különbség sokat számít és őrizetben sem szívesen töltik az idejüket.

Abban is segítünk, hogy ügyfeleinket ne érje hátrány egy gyermekelhelyezési pernél pusztán azért, amiből élnek. Úgy gondoljuk ugyanis – és ez puszta jogászkodás, de szerencsére már az ombudsman is kiadott erről egy egyetértő állásfoglalást -, hogy nem lehet elvenni valakitől a gyermekét csupán amiatt, mert szexmunkából él, hiszen ezt a tevékenységet egyébként törvény minősíti legális megélhetési formává. Nyilván sokan fel sem foghatják, mit jelent az, hogy van egy ilyen, országos hatalmi szervtől származó állásfoglalásunk, amit a honlapunkról bárki letölthet: gyakorlatilag azt jelenti, hogy többé egyetlen nőt, férfit, szexmunkást sem zsarolhat a párja a gyerekkel, azzal, hogy ha őt elhagyja (abbahagyja az eltartását, stb.) majd ő elveszi a gyerekét és megmondja a bírónak, hogy élete szerelme bizony „kurválkodik”. De azt is jelenti, hogy azok a szexmunkások, akiknek sokunkhoz hasonlóan muszáj 4-ig beérni az oviba, nem kerülhetnek őrizetbe mondvacsinált okok miatt, mert hiába fenyegeti őket azzal a rendőr, hogy ha nem írja alá a csekket, beviszi őket és elveszik a gyerekét – ők már tudják, hogy ilyen nem történhet.

Arról, hogy mit teszünk a szexmunkásokat súlyosan sértő, vegzáló, jogellenes és értelmetlen szabálysértési eljárásokban, sok helyen olvashat a tisztelt szerző – nem tette meg. Annyit azért muszáj megjegyeznünk, hogy egy jogvédő és érdekvédő szervezet dolga többek között az is, hogy tagjait jogkövetésre ösztönözze, avagy, ahogyan Karafiáth fogalmaz, hogy tanácsot adjon a „szabálysértési eljárások elkerülésére”. Valóban igyekszünk ilyen tanácsokat adni, pl. elmondjuk sokszor, hogy kötelező orvosi igazolással rendelkezni (lsd. fentebb), ugyanis ennek hiányában is őrizetbe veheti a rendőr a szexmunkást. Azt is elmondjuk, hová nem lehet állni a jogszabály szerint, ugyanis a tiltott helyen történő felajánlkozásért is őrizet és szabálysértési szankció jár.

Hosszasan lehetne részletezni, miben és hogyan igyekszünk segíteni egy rendkívül marginalizált társadalmi csoportnak – nem teszem meg, erről rengeteg beszámolónk van fönn az interneten. Inkább két fontos gondolatot szeretnék megosztani mintegy zárszóként:

Nem gondolom, hogy azzal, hogy valaki szexuális aktust létesít egy másik emberrel pénz, vagy más ellenszolgáltatás fejében, szükségszerűen a lelkét is odaadja, hogy szükségszerűen innentől neki kevesebb lesz a lelke, értéktelenebb ember lesz, mint az, aki nem tesz ilyet. Karafiáth Orsolyával ellentétben én nem gondolom azt, hogy azok a nők, vagy – ritkább esetben – férfiak kevésbé emberek, akik pénzért szexelnek, mint azok, akik nem tesznek ilyet.

De arra aztán végképp nem vinne a lélek, hogy egy társadalmilag sérülékeny csoport jogvédőin és önvédelmi mechanizmusain gúnyolódjak.

Azt pedig garantáljuk, hogy a filmjeinkben csak valódi szexmunkások szólalnak meg, mi ugyanis – veled ellentétben, kedves Orsolya – ismerjük őket.

Dr Makó Kaludia, 2017

Hozzászólás

Még több Egyéb

Egy meleg szexmunkás fiú élete – blog

Nincs hozzászólás

Történetek, gondolatok egy meleg szexmunkás fiútól. Huszonegy éves vagyok, homoszexuális és szexmunkás. Közel három éve vagyok benne

Fotó: index.hu, Bődey János

Forrnak az indulatok egy Andrássy úti palota körül

Nincs hozzászólás

“Vagyis talán nem túlzás azt mondani, hogy a Magyar Nők Szövetségében nagyjából az történik, amit Alföldi Andrea

A Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség és a NANE Egyesület közleménye

Nincs hozzászólás

A prostitúcióban érintett nők és gyermekek elleni retorziók kapcsán támogatjuk a SZEXE kezdeményezését: Azonnal szüntessék be a

Még érdekelhet: