A napokban sok cikk született a Le Mouvement du Nid nevű francia abolicionista (a prostitúciót megszüntetni kívánó) szervezet kampányáról, mely a szexmunkások elleni erőszakra hívja fel a figyelmet. „Tetszik, amit látsz? Szeretnél még képeket?” – kérdezi a Girls of Paradise weboldal chatjén az egyik szexmunkás az ügyféltől. A kliens azonban, ahelyett hogy a megszokott fehérneműs szexi fényképeket kapná,  chatpartnere összevert arcáról kap fotókat, majd megtudja: a szexmunkás már nem „elérhető”, mert meggyilkolták.

Véletlen egybeesés, hogy egyidőben a víruskampány felbukkanásával Magyarországon a SZEXE is megjelentette legújabb rövid játékfilmjét a témában, azonban a két kampány – bár ugyanarra a jelenségre, a szexmunkások elleni erőszakra hívja fel a figyelmet – alapvető aspektusokban különbözik. Amellett, hogy a SZEXE videójának elkészítésében szexmunkások vettek részt egy civileknek videókat készítő médiaműhely segítségével és nem egy hatalmas reklámügynökség-gépezet határozta meg a koncepciót, a videók eltérő megoldást ajánlanak a szexmunkások elleni mindennapos erőszak megszüntetésére.

A francia megrendelő szervezet a nemrég Franciaországban bevezetett úgynevezett svéd modellt hirdeti, a szexmunkások kuncsaftjait hibáztatva, amiért fenntartanak egy olyan rendszert, mely prostituáltak halálát idézi elő. Azon felül, hogy kétségbe vonjuk, hogy egy szexmunkást bántalmazni vagy meggyilkolni kívánó férfi jobb belátásra térne, miután megnézte a filmet vagy felhívta az ál-hirdetőoldalt, problémásnak tartjuk, hogy a kampány egy olyan jogi modellt reklámoz és legitimál, mely bizonyítottan  jelentősen hozzájárul a szexmunkások elleni erőszak és diszkrimináció növekedéséhez és meggátolja hozzáférésüket az igazságszolgáltatáshoz. Több facebook-on kommentelő és általában az abolicionisták nagy része is azzal érvel a svéd modell mellett, hogy „az ügyfél büntetése nem a prostituáltakat kriminalizálja”, hanem a keresleti oldalt szünteti meg. Tudjuk azonban szexmunkások beszámolóiból és számos szervezet, köztük a Világegészségügyi Szervezet, ENSZ szervek, az Amnesty International és a Human Rights Watch kutatásaiból, hogy a kliensek büntetése fokozza a szexmunkások kiszolgáltatottságát, hiszen a szexmunkások kénytelenek „követni” a klienseket, hogy anyagi biztonságukat fenntartsák. A kliensek az őket kriminalizáló környezetben pedig eldugott, sötét helyeket fognak választani vagy címre hívják a szexmunkást, hogy minimalizálják a rendőri zaklatás veszélyét, viszont ezzel a szabályozás a szexmunkásokat veszélyezteti és erőszakos cselekményeknek teszi ki.

A klienseket büntető francia törvényt egy kutatás szerint a szexmunkások 98 %-a ellenezte az országban. Francia szexmunkások arról számolnak be, hogy keresetük drasztikusan visszaesett a törvény 2016 áprilisi bevezetése óta, mivel alkupozíciójuk romlott a kliensekkel szemben. A Médecins du Monde szexmunkásoknak egészségügyi szolgáltatásokat nyújtó szervezet szerint egyre több szexmunkás fordul hozzájuk, mert erőszak áldozata lett. Bár a törvény a bevándorló, dokumentumokkal nem rendelkező szexmunkásoknak 6 hónapig érvényes tartózkodási engedélyt ígért, amennyiben vállalják, hogy felhagynak a szexmunkával, a valóságban még egyetlen szexmunkás sem kapta meg ezt és senki nem részesült a törvény által felkínált szociális segélyből sem. Már a törvény előtt is bevett gyakorlat volt, hogy a rendőrség olyan bordélyokra csapott le emberkereskedelem-ellenes intézkedések során, melyekben az országban nem legálisan tartózkodó bevándorlók dolgoztak, és az ott dolgozó szexmunkásokat kiutasították az országból. Kínai szexmunkások szerint a helyzet súlyosbodott és a szexmunkás munkahelyeket célzó intézkedések száma nőtt, így egyre több szexmunkás kerül bevándorlási fogvatartó központokba, amíg elbírálják ügyüket.

A törvény életbe lépése óta 249 esetben büntettek meg kuncsaftokat a rendőrök, a legtöbbet Narbonne-ban a spanyol határ mentén. Aktivisták jelentik, hogy sok szexmunkás (és kuncsaft is) Spanyolországba utazik, hogy bordélyban dolgozzon, ezzel pedig elveszti anyagi függetlenségét, mivel „leadó összeget” kell fizetnie. Azok a román nők, akik a „Narbonnaise” út mentén álltak és feltehetően emberkereskedelem és kizsákmányolás áldozatai voltak, most már rejtettebb helyeken árulnak szexet, így nem érik el őket segítő szervezetek, akik óvszereket és egyéb segítséget nyújtanának.

Magyarországon – bár még konkrét törvényjavaslat nem született a modell bevezetéséről – számos nőjogi és feminista aktivista támogatja a vendégek büntetését. Ahogy SZEXE videója is illusztrálja, a szexmunkásokat valóban számtalan esetben éri erőszak olyan elkövetők részéről, akik vendégként keresik fel a szexmunkásokat. Úgy gondoljuk azonban, hogy a kliensként bemutatkozó férfiak által elkövetett verbális, fizikai és szexuális
erőszak csak a problémahalmaz egyik szelete, hiszen számos más csoport is rendszeresen kihasználja, megalázza, kizsákmányolja és bántalmazza a szexmunkásokat, köztük a rendőrök, szomszédok, élettársak. Mindennek a hátterében pedig mélyebb okok húzódnak: a szexmunkások ellen bármit meg lehet tenni, hiszen se az állam, se a rendőrség nem védi meg őket, ellenkezőleg, elnézik vagy maguk követik el a szexmunkások elleni bűncselekményeket, ezzel  létrehozva egy kifejezetten bátorító vagy hallgatólagosan jóváhagyott környezetet, mely tolerálja az ilyenfajta erőszakot.

Bár a svéd modell bevezetése látszólag könnyen megvalósítható megoldásnak tűnik, nem képes orvosolni a szexmunkások kiszolgáltatottságának komplex okait: a nők növekvő szegénységét, a hétköznapokat átitató és politikai szintek által táplált nőgyűlöletet, homo- és transzfóbiát, a roma nők helyzetének kilátástalanságát, rasszizmust, idegengyűlöletet és a bevándorlás kriminalizálását. Ha ezek a társadalmi problémák javulnak, kevesebb lesz a limitált opciók közül szexmunkát választók száma, viszont a szexmunka bármely aspektusának büntetése, akár a szexmunkások vagy kuncsaftok üldözése, nem fogja megoldani a nők és más hátrányos helyzetű csoportok esélyegyenlőtlenségét.