Ehhez az érintetteknek nem kell engedélyt kérniük a zóna kijelölést „mellőző” önkormányzatoktól, lévén, hogy e joguk a törvényből(!), s nem pedig a helyi önkormányzat engedélyéből fakad.”

Sajnálatos, hogy a “türelmi zónák” kijelölésének elmaradásából eredő gondokat súlyosítva, a jogbizonytalanságot tovább fokozva a közterületi szexmunkaval érintett települések egyikén sem alkalmaznak a védett övezetek határvonalát megjelenítő térképeket. E körülmény azért aggasztó, mert – “türelmi zónák” hiányában – a közterületi szexmunka kezelését szolgáló szabályok körében – más lehetőség híján – kizárólag a “védett övezetek” védelmét közvetlenül szolgáló szabályok alkalmazására nyílhat módja a rendőrségnek.

Az eljáró rendőrnek pontosan ismernie kell(ene) a védett övezet határvonalát; ilyen ismeretek hiányában – aggálytalanul, az esetek nem kis részében – intézkedni sem tud!

Járhatatlan az a megoldás, miszerint: az adott esetben a rendőr mérőszalaggal a kezében vagy éppen méteresre szabott léptekkel méri le a „védett övezet” határvonalát, s dönt ekként a szabálysértés léte, nem-léte kérdésében.

E pillanatban – „térképek” hiányában – mást aligha tehet. E kényszerű, egyébként a jogalkalmazás zavaraira, hiányosságaira visszavezethető „megoldás” amelyre számos példa felhozható méltatlan a rendőrre, de méltatlan a rendőr helyes mérésében, számításában gyakran reménytelenül bizakodó szexmunkásokra is.

Az önkormányzatok, a türelmi zónák létesítési kötelezettségének megszegésével, „gondoskodtak arról”, hogy az utcai szexmunka Budapesten a város egész területére kiterjedjen, s nem szűnjön meg a védett övezetekben sem.