Amennyiben a jog, a szexmunkásokat vagy klienseiket generális jelleggel üldözi – ezáltal lemond a szexmunka ellenőrzésének lehetőségéről -, a szexmunkások illegalitásba kényszerülnek. Az illegalitás következményeként a kiszolgáltatottság, a nemzetközi emberkereskedelem, a hazai szexmunkások – amúgy sem csekély mértékű – migrációjának elburjánzásával kell szembesülnünk.

A tiltás következményei:

1. A szexmunkas jelenség, alkalmazkodik a kényszerpályához. Illegalitásba vonul.

2. A szexmunkások elérhetetlenné, megszólíthatatlanná válnak, a jelenség kezeletlen, „önmagát” szabályozza.

3. Jogfosztott helyzetbe kényszeríti a szexmunkat, a szexmunkások kiszolgáltatottsága fokozódik.

4. Az integrációs, prevenciós szolgáltatások, a segítségnyújtás nem éri el az érintetteket.

5. A szexmunka kivándorlási hulláma, a nemzetközi emberkereskedelem „bíztatásával”, „segítségével” fokozódik.

6. A szexmunkas jelenség jelenlegi struktúrája megmarad, csupán a megnevezése alakul át. A Web-szerverek „.hu-ról, .com-ra” változnának, a szexmunkások más megnevezés alatt – például erotikus masszőrként vagy társkeresőként – hirdetnének.

7. Az indirekt prohibíciós tanok vágya – a vendégek megregulázása – teljesíthetetlen, hiszen a szexmunkások alapvető érdeke nem kívánja a klienseik megbüntetését.

A prohibíció, a szexmunka kriminalizálódásához vezető, az emberkereskedelmet segítő, a szexmunkások kiszolgáltatottságát fokozó, integrációellenes törekvésnek bizonyult!

A prohibíciós szabályozás változatai:

1. A direkt tiltás; a szexmunkási magatartás bűncselekmény A szexuális szolgáltatás nyújtásának büntetendő cselekménnyé minősítése (lásd: hazai szabályozás 1955-től) tökéletes zsákutcának bizonyult, mely nem járult hozzá a valós helyzet megoldásához.

2. Az indirekt tiltás; a kliensi magatartás bűncselekmény.

A szexmunkások kiszolgáltatottságát az ellenőrzött keretek hiányából adódó jogfosztott helyzetükből eredeztetjük.

Akik úgy vélik, hogy a szexmunka a nemi erőszakkal egyenlő, amelyből következtetik azt a gondolatot, miszerint, az e bűncselekményeket elkövetőket, tehát a szexmunkások vendégeit kell büntetni, azok a prohibíciós törekvés következtében a jelenlegi – New York-i Egyezmény által megjelenített – aboliciós eszmerendszerrel ellentétes törekvéseket képviselnek.

Azok a remények, miszerint a szexmunkat büntetőjogi eszközökkel meg lehet szüntetni – s ez által csökkenteni lehet a szexmunkások kiszolgáltatottságát -, nem számolnak a szexmunka komplex strukturális okaival és nem képesek beavatkozni, a szexmunkásokra települt haszonleső réteg által kialakított struktúrába.

A Svéd Modell éppen a koncepció gyökerénél fogva van bukásra ítélve: bár a szexmunkásokat áldozatnak tekintik, ha a szexmunkások nem tekintik magukat áldozatnak, nem működnek együtt a hatóságokkal.

A szexmunka tiltása, közel sem a kliensek, mint inkább a szexmunkások számára

válik kockázatosabb és veszélyesebb tevékenységgé. Közigazgatási szempontból, nem lényeges, hogy a szexmunka a jó erkölcsbe ütközik-e vagy sem!?

A szexmunka kapcsán népegészségügyi szempontokat kell figyelembe venni, az államnak választani és döntenie kell, hogy orvosilag ellenőrizze-e, az adófizetés kapcsán lehetővé tegye, hogy a szexuális szolgáltatást nyújtók lakáshitelt vehessenek fel, nyugdíjat és ellátást kapjanak, kifehérítse a feketegazdaságot avagy a jelenséget, a bűnözői környezetbe kényszerítse bele.

Elzárkózunk és semmilyen módon nem kívánunk hozzájárulni, a hazai szexmunka kriminalizálódásához vezető, az emberkereskedelmet segítő, a szexmunkások kiszolgáltatottságát fokozó törekvésekhez.

Előbb-utóbb, egyszer és mindenkorra véget kell vetni annak a kettős mércének, amely épp a szexmunkások védelmére hivatkozva, kényszeríti jogfosztott és illegális helyzetbe a szexmunkásokat.