ENGLISHInterjú Carol Leigh amerikai szexmunkás aktivi0stával: globális szexmunkaellenes jogalkotás
Az Egyesült Államok kormánya előirja a HIV/AIDS témakörében és emberkereskedelem ellenes nem kormányzati szervek számára, hogy a szervezetek szexmunkaval és szexszel kapcsolatos kereskedelmi tevékenységek ellen lépjenek fel, és ezt a megközelítést alkalmazzák munkájuk során. Ez a követelmény 2003 óta van gyakorlatban, kezdetben csak külföldi civil szervezetek, később azonban amerikai szervezetekre vonatkozóan is.
SWAN: Mit gondolnak az amerikai szexmunkások az USA szexmunkas politikájáról külföldön?
Azok a szexmunkás aktivisták, akikkel együtt dolgoztam, dühösek és szomorúak a szexmunka ellenes megállapodás és annak borzasztó hatásai miatt a szexmunkások életére nézve, és amiatt, ahogyan közösségeinkre hat, eltávolitva minket a tágabb értelemben vett liberális, baloldali közösségektől.
SN: Van bármilyen hatása az anti-szexmunkas megállapodásnak és az Emberkereskedelmi Jelentésnek az amerikai szexmunkások életére nézve?
A megállapodás értékei jelentősen elnyomják a szexmunkások jogait, az egyesült államokbeli csoportokat is érintik. Sokszor (jogosan) megjegyezzük, hogy azon szexmunkások anyagi támogatása, akik nem bűnbánóak és nem tekintik a szexmunkát emberkereskedelemnek, meglehetősen ritka. Azon régi aktivisták számára, akik a HIV/AIDS aktivistákat látták küzdeni a szexmunkások támogatásáért, az események ezen fordulata jelentős visszalépést jelent a szexmunkások jogaiért való küzdelemben. Sok szervezet és aktivista távolságot tart a szexmunkások jogaiért fellépő aktivistáktól, ami nem volt mondig így, pl. a késő 80-as és korai 90-es években más volt a szituáció. Ez elkeserítő, bár a szexmunkás mozgalom mérete továbbra is nő.
Én személy szerint reménykedem és várom, hogy az aktivizmus megcélozza a megállapodást. Úgy hiszem, hogy ez az elsőszámú kérdések egyike és hogy a szexmunkások jogainak nézőpontja fog hamarosan középpontba kerülni, az emberkereskedelem és szexmunkaellenes mozgalmak viszont le fognak “csendesedni”.
SN: Érezhető, hogy bármi is megváltozott a szexmunkások jogaival kapcsolatosan Obama elnöksége alatt?
Ms. Sebelius, az Egészségügyi és Humán Szolgáltatások titkára a támogatási irányelvek módosításával teljesen ellehetetlenített minket. Obamára jellemző, hogy “kétpárti” stratégiát alkalmaz, és a kevés kérdés egyike, melyben a republikánusok és demokraták egyetértenek és együtt tudnak működni, az a szexmunka elnyomásának növelése, és természetesen az ideológia globális exportja.
SN: Az anti-szexmunka elleni petíciónak volt pozitív eredménye?
Sebelius titkár figyelmen kívül hagyta a petíciókat, ezzel együtt pedig tagadta, hogy 4-500 aláírt levelet kapott. Ellenkezőleg, egy jelentésében csak néhány levelet említ. A pozitív eredmények között ott van az első lépés, mely a petíció megszervezésére irányult. A 2005-ös petició, melyet 200 nemzetközi szervezet írt alá, a törvényhozás megváltoztatásában nem volt sikeres, de informálta a baloldali/liberális közösségeket.
SN: Milyen stratégiák követését javasolná a világ szexmunkásainak arra vonatkozóan, hogy rábírják az USA kormányát a változtatásra?
Egy célzott, fókuszált nemzetközi kampányt indítunk el. Egy nemzetközi petíciót akár tanulási eszközként is lehet értékelni. Szintén egyértelmű számomra, hogy az amerikai szexmunkások kevés támogatást kapnak munkájukhoz ezen témakörökben. Ez kezd megváltozni, de észrevettem, hogy ezen elnyomási hullám kezdetétől fogva a szexmunkás aktivistákat nem partnerekként kezelik a nem szexmunkás szervezetek, és hogy a az amerikai szexmunkás aktivisták sok esetben nem élvezhetik a támogatási lehetőségeket. A támogatás hiánya különösen szembetűnő, ha összehasonlítjuk az AIDS elleni küzdelem feltételeivel.