Az emlő havonkénti önvizsgálatát 20 év felett minden nőnek ajánlott elvégezni, mégpedig a menstruáció utáni héten, mivel a hormonális állapot miatt ilyenkor a leginkább felismerhetők az esetleges elváltozások.

Fontos azonban tudni, hogy az önvizsgálat nem helyettesíti, csak kiegészíti a mammográfiás szűrővizsgálatot. A mammográfia segítségével átlagosan két évvel hamarabb felismerhetővé válik az emlőcarcinoma, mint tapintással, a korai diagnózis és kezelés pedig a túlélés szempontjából elengedhetetlen.

1. A mellek méretének változása

Az önvizsgálatot az emlők megtekintésével érdemes kezdeni. Elsőként figyelje meg, hogy az előző, a menstruációs ciklus hasonló időszakában elvégzett megtekintéshez képest van-e valamilyen változás az emlők méretében, körvonalában, a mellbimbók elhelyezkedésében? A kérdésekre a választ feltartott és leengedett karok mellett is meg kell adni!

2. A mellek váladékozása

Másodszor azt figyelje meg, hogy a mellbimbó nem váladékozik-e? Az emlőbimbóból észlelt spontán váladékozás alapesetben szintén gyanús, ám természetesen kivételt képez a terhesség és a szoptatás időszaka, amikor ez normálisnak tekinthető.

Ha Ön nem várandós vagy szoptatós anya, a váladékozás kapcsán a következő dolgokra figyeljen:

Milyen a váladék jellege? Áttetsző, véres, esetleg bűzös?

Csak az egyik, vagy mindkét emlőnél tapasztalható?

A váladék magától, vagy csak az emlő nyomására ürül ki?

Ha csak nyomás hatására jelentkezik, fontos lehet, hogy az emlő meghatározott területének összenyomása eredményezi vagy az emlő bármely területéé?

A váladék időbeli megjelenése összefügg-e a menstruáció időpontjával?

Szoptatás során, főként a kezdeti időszakban, nagy mennyiségű tej termelődése vagy rosszul szopó kisbaba esetén az emlőben maradt tej pangani kezd, amely gyulladást idéz elő, a gyulladt területnek megfelelően a beteg nagyfokú fájdalmat panaszol, a bőr kipirosodik, gyakran magas láz jelentkezik. A betegség nagyon fájdalmas, de nem utal daganatra. Az emlő rendszeres fejése, a csecsemő gyakori mellre tétele, néhány napos ágynyugalom és a megfelelő antibiotikum alkalmazása mellett az állapot elmúlik.

3. Változások az emlő bőrén és a mellbimbóknál

Az emlő bőrén tapasztalható-e valamilyen eltérés: kipirosodás, behúzódás esetleg kidudorodás? Az emlőbimbó fokozatosan kialakuló behúzódása figyelemfelhívó lehet, ebben az esetben kivizsgálás céljából érdemes felkeresnie orvosát. Vannak azonban nők, akiknek mellbimbója eleve behúzódott állapotban van, ők a behúzódás mértékének megnövekedésére figyeljenek, és a biztonság kedvéért ellenőriztessék magukat, ha ezt tapasztalják. Az emlő bőrének behúzódása, kipirosodása, kiszáradása gyakran jellemző a mellrákra.

4. Az emlők áttapintása

Az áttapintást álló és fekvő helyzetben is a következők szerint végezzük: a jobb mell vizsgálata bal kézzel, a bal mell vizsgálata jobb kézzel történik. Kívülről befelé haladva, az emlőt körkörösen áttapintjuk, összezárt ujjaink középső területét használva. Fekvő helyzetben a nem vizsgáló kezet tegyünk a fejünk alá! Ügyeljünk rá, hogy minden területet megvizsgáljunk!

Az emlőrák tünete lehet az emlőben egy vagy több göb, csomó tapintása. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy az emlőben tapintott csomók legnagyobb része jóindulatú, terhesség és szoptatás során jelenlétük szinte törvényszerű!

5. A hónaljak tapintása

A vizsgálat végén tapintsuk meg a hónaljakat is, az emlők felé haladva, szintén körkörös mozdulatokkal, és nézzük meg, hogy ezen a területen találunk-e csomókat. A hónaljban tapintató csomó megjelenése előrehaladott folyamatot jelezhet, gyakran már nyirokcsomóáttétre utal.

De ha nem is fáj?

A mellrákos betegek mindössze 10 százalékánál fordul elő emlőfájdalom. A daganatos fájdalom jellemzően állandó, az emlő meghatározott részére korlátozódik, legtöbbször egyoldali. Ritkán a fájdalom jelentkezhet az egész emlő területén tapasztalható formában is.

Megtévesztő lehet a fájdalom és az egyéb testi tünetek hiánya, ezért sokan nem tulajdonítanak jelentőséget a csomóknak, és későn fordulnak orvoshoz. Az emlőrák esetében is igaz, hogy a korai felismerés fél gyógyulás, ezért nagyon fontos, hogy gyanú esetén ne halogassuk orvosunk felkeresését, mivel a rák bármennyire jól gyógyítható is, mégiscsak agresszív betegség, így a diagnózis késlekedése az életet veszélyezteti!

(Dr. Kónya Judit)