A kép illusztráció. Copyright: Reuters

„Múlt hónapban én is ültem hetvenkét órát, hiába mondtam a rendőrnek, hogy nincs kire bízzam a négy éves gyerekemet” – mondta a SZEXE egyik ügyfele a szervezet mai sajtótájékoztatóján, amelyen a szexmunkásokat érő erőszakról volt szó. „Legutóbb a telefonommal videóztam a rendőrt, miközben bírságolt, akkor rám kiabált, hogy soha többé nem csinálhatok ilyet.”

Ez a fiatal nő egyedül neveli a kisgyermekét, utcai szexmunkásként dolgozik. Számtalan helyszíni bírságot kapott már. A Szexmunkások Érdekvédelmi Egyesülete tanácsára a rendőri csekkeket nem írja alá, mert azzal elismerné a szabálysértés tényét. A 2012-ben életbe lépett szabálysértési törvény értelmében az ilyen ügyeket már a rendőrség saját hatáskörben kezeli, jogorvoslatra csak akkor van lehetőség, ha a bírságoltak ismerik az eljárásrendet, tudják, hogy mit nem szabad aláírniuk, és hová fordulhatnak jogi segítségért.
Makó Klaudia, a SZEXE jogsegély szolgálatának jogásza szerint fontos tényező az eljáró rendőrök sokszor fenyegető magatartása. Sok olyan ügyfele van, akit konkrétan megfenyegetnek, sőt, találkozott olyan hatósági személlyel, aki több mint tizenöt évvel a prostitúció legalizálása után is azt hitte, hogy még mindig létezik a tiltott kéjelgés tényállása.

A prostitúciós törvény 1999-ben lépett hatályba Magyarországon, így a szexmunka nálunk nincsen tiltva. A jogszabály azonban életszerűtlen és számos lehetőséget nyújt az amúgy is kiszolgáltatott helyzetben lévők további vegzálására. A SZEXE 2015-ös kutatása szerint az ügyfeleiket érő erőszak legfőbb forrásai maguk a hatósági személyek.

A bírságok könnyen halmozódnak, olyan mondvacsinált indokokkal szabják ki őket, mint a köztisztasági szabálysértés (leánykori nevén: szemetelés) tényállása, vagy hogy az illető szexmunkás „rossz helyen állt”. Ez több szempontból problémás gyakorlat.

Az önkormányzatok tizenhét éve nem jelölik ki a türelmi zónákat, így azokba nem is tud bemenni a szexmunkás, hogy ott legálisan dolgozzon, mégis ő issza meg az önkormányzatok mulasztásos törvénysértésének a levét. De a védettnek nyilvánított övezeteken kívül így is szabad volna szexuális szolgáltatást felkínálni, a szabályok azonban nem nyújtanak kellő védelmet.

„Hatósági igazolásunk van arról, hogy a Szabadkai út egy bizonyos szakasza nem védett övezet, azaz ott szabad szexmunkára felajánlkozni. A rendőri gyakorlatban mégis előfordul, hogy a jegyzőkönyvben néhány méterrel távolabbi helyet tüntetnek fel. Pedig a mi ügyfeleink tudják, hogy hol szabad állniuk, tájékoztatjuk őket a lehetőségeikről és a jogaikról” – mondta Makó Klaudia. „Kiskorú gyermeket nevelőket pedig még a szabálysértési törvény értelmében sem volna szabad elzárni, de ezt sem tartja tiszteletben a gyakorlat. Sok ügyfelünk pedig el sem jut idáig: meg sem merik mondani, hogy kisgyereket nevelnek, mert attól félnek, hogy a gyámügy elveszi tőlük a gyerekeiket. A félelmük sajnos nem alaptalan.”

A gyermekelvétel egyre sűrűbben fordul elő olyan esetekben, amelyekben valójában szociális segítségnyújtásra volna szükség: A Város Mindenkié női munkacsoportja foglalkozik a hajléktalan és lakhatási szegénységben élő szülők nehézségeivel, akiktől a bizonytalan lakhatásukra hivatkozva veszik el a gyerekeiket, akár már a szülés után a kórházól hazavinni sem engedik őket. A TASZ roma családoknál tárt fel hasonló tapasztalatokat.
„A szabálysértési elzárásban lévők között jelentős a szexmunkások aránya” – így fogalmaz Moldova Zsófia, a Helsinki Bizottság rendészeti programjának vezetője, aki szerint a büntetés-végrehajtást is túlterheli, hogy veszélytelen kihágásokért is fogdára küldenek embereket. A helyszíni bírságok ugyanis felhalmozódnak, és ha aki azt nem tudja befizetni, annak a tartozását elzárásra változtatják. A Budapest Intézet friss tanulmánya szerint az elzárás ráadásul értelmetlenül költséges is.

A SZEXE ügyfelei között nagy számban akadnak olyanok, akik azért mennek külföldre szexmunkát vállalni, mert nem tudták befizetni a bírságokat, és a két év alatt, amíg a szabálysértések elévülnek, inkább más országban tartózkodnak, ahol azonban sokszor még kiszolgáltatottabbak lesznek, mivel sok esetben nem beszélik a nyelvet, nincsenek ott ismerőseik, rokonaik, megtartó közösségeik.

Fedorkó Boglárka, egy európai szexmunkás érdekérvényesítő bizottság, az International Committee on Rights of Sex Workers in Europe tagja. A sajtótájékoztatón felhívta a figyelmet arra, hogy a Franciaországban idén bevezetett ún. svéd modell, a kliensek büntetésének rendszere ugyan jóhiszemű megoldási javaslatnak tekinthető, a gyakorlatban azonban illegalitásba kényszeríti a szexmunkásokat és ezzel veszélyezteti őket, mivel így már nem jutnak hozzá szociális szolgáltatásokhoz, és olyan helyekre vonulnak vissza, ahol nem tudnak segítséget kérni, ha bajba kerülnének. Szerbiában idén hasonló érveléssel vezették be a kliensbüntetést, de ahelyett, hogy eltörölték volna a szexmunkások üldözését, megduplázták a kiszabható büntetéseket.

Földi Ágnes, a SZEXE elnöke szerint a magyar prostitúciós törvény alapvetően hibás és alkalmatlan, helyette új szabályozásra van szükség, amely tekintetbe veszi az egyes modellek gyakorlati hatásait, és olyan megnyugtató jogi keretet ad a szexmunkásoknak, amely védi és segíti őket, garantálja emberi jogaikat és lehetőséget nyújt a segítő szolgáltatások elérésére is.