A szexmunkások helyzetének rendezetlenségét, kezelhetetlenségét súlyosítja az a körülmény miszerint: elmaradtak a szexmunka megelőzését, illetve a szexmunkások megsegítését, társadalmi integrációját, reintegrációját szolgáló országos, illetve helyi szintű különleges kezelési programok.

Az érintett tárcák, főhatóságok a szexmunkások ügyét általában „rendészeti kérdésként” tekintették, s érdemben alig-alig törekedtek a szexmunkások megsegítését, társadalmi integrációját szolgáló kezelési programok kialakítására.

Az 1999. évi LXXV. Törvény életbe lépése óta, immáron 10 éve, a „közigazgatás berkein belül”, hivatalosan, egyetlen szerv vagy személy sincs megnevezve, aki a szexmunkát övező problémahalmaz enyhítéséért lenne felelős, holott a szexmunkások megsegítésére hazánkat nemzetközi egyezmény tagsága kötelezi.

A New York-i Egyezmény 16. Cikkelye (hivatalos fordítás);

A jelen Egyezményben részes Felek egyetértenek abban, hogy

• szociális,
• gazdasági,
• nevelési,
• egészségügyi,

valamint az ezekkel összefüggő területeken működő szerveiken keresztül, álljanak bár közületi, avagy magánirányítás alatt,

• a szexmunka megelőzésére, valamint
• a szexmunka és a jelen Egyezményben említett bűncselekmények áldozatainak újranevelésére és a normális életviszonyokba való beillesztésére alkalmas intézkedéseket tesznek vagy
• elősegítik az ilyen intézkedéseket.

Egyesületünk, hazánkban egyedüliként hajtott végre sikeres programokat a szexmunkások számának csökkentése, illetve a szexmunkából kivezető út biztosítása, az oktatás-képzés, a szexmunkások társadalmi beilleszkedése és közteherviselése, az egészségnevelés, a szexmunkásokat érintő egészségügyi szűrések, továbbá a célcsoport alapvető alkotmányos és emberi jogaik védelme érdekében.

Egyesületünk, a megoldások eszköztárának folyamatos bővítésével mind egészségügyi, mind jogi, mind szociális és oktatási területen – programjai által – gyakorlati segítségnyújtással és tanácsokkal szolgál az érintetteknek.

Sajnálattal kellett tudomásul vennünk azonban, hogy Egyesületünk által bevezetett programok, sikereik ellenére, „ad hoc jellegű modellkísérletek maradtak”, a programok folytatásának lehetősége biztosítatlan maradt, miközben más hátrányos helyzetű, perifériára szorult csoportok megsegítését, programok és feladatok végrehajtását az állam normatív támogatással segíti, a szexmunkások megsegítéséről nem vesz tudomást.

Immáron 10 éve, a nemtörődömség, a felelőtlen kormányzati hozzáállások és a különböző szaktárcák cselekvőképességének hiánya meggátolták a valós prioritások alapján felállított, tervszerű és folyamatos segítségnyújtást, ezáltal jelentős mértékben járultak hozzá a hazai szexmunkások helyzetének rendezetlenségéhez.