„Az egymásnak ellentmondó rendőri és panaszosi állítások miatt nem lehet megnyugtatóan állást foglalni atekintetben, hogy a rendőrök által alkalmazott hangnem és bánásmód megfelelő volt-e” – ez áll a legújabb, Független Rendészeti Panasztestület által meghozott határozatban. Az ügyet a panaszos megkeresésére az Áldozatvédelmi Irodánk jogsegély szolgálata látta el.

Mik is voltak ezek az állítások? Csak pár sort idézünk az ügyfél által elmondottakból:

„Kijött egy járőrautó, egy nő és egy férfi ült benne és közölték velem, hogy azonnal kapcsoljam ki a telefonom, a hajamat engedjem le, a női rendőr hátul beletúrt a hajamba, a férfi rendőr a táskámat elvette. A helyszínen, a közterületen levetették velem a melltartót és a női rendőr megjegyezte, hogy milyen nagy melleim vannak. Ezután köteleztek arra, hogy üljek be a rendőrautóba, de nem közölték velem, hogy miért. Bevittek a X. Kerületi Rendőrkapitányságra és az aulában ültettek le, mert az előállító helyiség nem működik. Amíg ott ültem, több rendőr is eljött mellettem és mindenféle megjegyzéssel illettek. Például olyannal, hogy mennyiért dolgozok, mit csinálok, mit vállalok és hogy csinálom. Több férfi rendőr is olyanokat kérdezett például, hogy mennyiért szopol? mennyiért dolgozol?” – eközben ott nevetgéltek és megszégyenítettek. Egy rendőr volt csak, aki leállította őket és rájuk szólt, hogy fejezzék be.”

A panasztestület eljárásában az intézkedő rendőröket is kikérdezte, akik természetesen úgy nyilatkoztak, hogy minden eljárási szabályt betartottak és nem tettek sértő megjegyzéseket az ügyfélre (természetesen).

Az igazság viszont az, hogy a rendőrök eljárásával kapcsolatban már nem először tettünk a testületnél hasonló – vagy majdnem teljesen azonos (!) – tartalmú panaszt. Nem lehetséges, hogy talán mégis igazat mondunk? Annál is inkább, mert még az igazságért, jogos sérelméért való kiállást is nagyon nehezen vállal fel egy szexmunkás, mivel retteg a rendőrségtől, ha hazudni akarna, azt nyilván nem egy ilyen eljárásban tenné meg.

Ugyanakkor, azonosan a korábbi állásfoglalásukkal, ismét megállapította a panasztestület, hogy az előállítás törvényi időtartamát nagyon szigorúan kell értelmezni. A törvény maximum 8 órában határozza meg ezt az időtartamot, ugyanakkor a testület szerint ez maximum és nem azt jelenti, hogy minden esetben ki kell – és ki lehet – tölteni ezt az időt, épp ellenkezőleg, a lehető leggyorsabban el kell végezni a szükséges eljárási cselekményeket. Jelen esetben ez nem történt meg, 3 óra telt el úgy, hogy semmi nem történt, a panaszos pedig csak várakozni kényszerült a rendőrség épületében – ez pedig az alapvető jogait súlyosan sérti.

Ezzel már két esetben is kimondta a testület, hogy jogellenes az előállított szexmunkások hosszú várakoztatása, érdemi eljárási cselekmények nélkül. Ez is valami.

Dr Makó Klaudia, 2019